Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
Hantos János: Előszó
ELŐSZÓ A kézikönyv megjelenése önmagában is figyelemre méltó jelzője a budapesti helytörténeti munka állapotának. Arra hívja fel a figyelmet, hogy van helytörténeti mozgalom Budapesten. Számolnunk kell vele. Beilleszkedik a város ezerszínű változatos és állandóan gazdagodó életébe. Nem fentről indult el és nem központi határozatok szülték, hanem a budapestiek kezdeményező kedve hívta életre. Ezért nem is igényli, hogy intézményesen jelöljük meg helyét a város életében, — e mozgalom öntörvényű fejlődésével megteremtette magának ezt a helyet. Létét, életképességét ma már nem igen vonják kétségbe. Megfogalmazódhat mégis a kétely? Valóban indokolt-e mozgalomnak minősíteni honismereti és helytörténeti szakkörök, bizottságok, városunk múltját kutató, jelenét tanulmányozó baráti körök aktivitását, a város életét szinte az azonosulás izgalmával figyelő budapesti patrióták érdeklődését, anyaggyűjtését, ismeretgyarapítását? Bizonyos, hogy a társadalmi aktivitás sajátos megnyilvánulásáról van szó. Igen, de mi serkenti az aktivitást? Kik a mozgalom képviselői és szervezői? Mi indította a kerületi gyógyszerészt, hogy a város lakosságának zöme előtt rejtve maradt történeti eseményeket, a várnegyed építészeti érdekességeit műemléképületeinek adatait, szüntelenül kutassa szabadidejében? Mi késztette egy másik kerület nyugdíjas mérnökét, hogy egy monográfiára való adatot-anyagot gyűjtsön kerületéről? Mi ösztönözte a pedagógust, hogy tanítványaival kerülete minden zegét-zugát „felfedező” túrát, helytörténeti „nyomozást” szervezzen a található emléktáblák tartalmának megismerésére? Milyen érdek mozgatta az adóügyi tisztviselőt, hogy a kerületében levő utcanevek eredetét felkutassa és bámulatos biztonsággal elsajátítsa? A válasz lehet nagyon egyszerű. Ezek az emberek szeretik városukat, ragaszkodnak hozzá és meg akarják ismerni. így vagyunk ezzel, szinte mindannyian, mi budapestiek. Szeretjük városunkat, ragaszkodunk hozzá, nemcsak azért, mert szép, hanem azért, mert a mienk mert elődeink és a magunk munkája tette olyanná, mint amilyen.Úgy érezzük közünk van ehhez a városhoz és bár különböző módon, de személyesen kötődünk hozzá. És ha lehetőség kínálkozik, még vallani is tudunk erről. Az utóbbi évek társadalmi közhangulata, a város lakosságának sajátos érintkezési formái e vallomásokat és megnyilatkozásokat tették egyre gyakoribbá, szinte mindennapivá. E vallomások kifejezési módjának sokfélesége, a megnyilatkozások formai gazdagsága tette valóságos mozgalommá, a korábban is jelentős, de szűkebb keretek között mozgó honismereti és helytörténeti munkát. Azt hiszem, jogos ma 3
