Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
Az üreges téglasor egyben kéményül is szolgált, s a keletkezett füstöt kivezette a szabadba. A római fürdők berendezését — éppen úgy, mint az előbb ismertetett fűtési módot — Augustus császár hadmérnöke, Vitruvius írja le tíz könyvében. A fürdőkben megtalálhatók az öltöző, a hideg, langyos- és melegvizű helyiségek és legtöbb helyen a gőzfürdő is. Aquincum fürdői pontosan követték ezt a beosztást. A fürdőzés a rómaiak életében nem kizárólag a higiénia céljait szolgálta. A fürdő egyben a szórakozás és a társasági élet egyik helye volt, ahol a jóbarátok és ismerősök találkoztak, beszélgettek. A római villák és lakóházak alaprajzi elrendezése zárt formát mutat. A külső felületeket alig tagolták ablaknyflások. Kertek, oszlopcsarnokos belső térségek tarkították az épületeket Az udvarokon szökőkutak, lugasok, növények díszlettek. Az egyszerűbb helyiségek padlóját döngölték, de kirakták különböző formájú téglákkal is. A téglák hat-nyolcszögletű formában készültek, vagy pedig piskóta alakokat helyeztek egymásra merőlegesen. A fürdők padozatát simára csiszolt vörös színű terrazzoból készítették (téglapor, mész, homok és víz keveréke). A díszesebb lakóépületekben és fürdőkben mozaik kockákkal fedték a padlókat. A mozaik készítők művészi készségről tettek tanúbizonyságot. Fekete-fehér, vagy színes szemcsékből geometrikus mintákat alakítottak, és néha egy-egy kép festői megfogalmazását adták vissza a padozatok figuráüs mezőin. Ennek legszebb példája Aquincum, - de egész Pannónia - területén is a Meggyfa utcában feltárt Hercules-villa padozatai A villának öt termét borította mozaik. Ezeknek kiemelkedő szépségű darabja a Heracles és Deianeira ábrázolásával díszített középkép. Az épületek falait színes freskók díszítették, s a falfestők gazdag fantáziával alakították ki a mintákat. Gyakran varázsolták a szobák egyszínű falára az erdők, kertek virágait, gazdag lombú fáit, de nem ritkák az állatcsendéletek, vagy gyümölcsfüzérek sem. Néha az életből ellesett jeleneteket örökítettek meg. Így tűnt fel az egyik aquincumi lakóház romjai között egy arató figurája, az ókori mezőgazdasági munka érdekes emléke. Ezek a festett ábrázolások — azon túlmenően, hogy változatosan díszítik, élénkítik a falakat, s a szobákhangulatát — igen gyakran fontos kultúrtörténeti emlékeket is nyújtanak számunkra. A láva hamujával betemetett Pompejiben épen maradt lakóházak falain például egyik helyen feltűnnek az aranykészítő és gyógynövényekből kenőcsöket keverő puttók. Az ábrázolás az egész munkafolyamatot bemutatja, s mellettük a balzsamos üvegek, keverő edények és szerszámok is láthatók. A festett falmező felső szélét fehér, vagy színezett stukkópárkány zárta le. A stukkó készítők ugyancsak kiváló művészek voltak. Óbudán, a Laktanya utca 31-es számú épület udvarán egy építkezés során feltárhattuk az egykori katonai parancsnoksági épületnek egy részét, ahonnan egy terem stukkó díszítéséből nem kevesebb, mint 640 db nagyobbméretű stukkó töredéke került felszínre. A konzerválás után az egykori egész falfelületet és mennyezetet borító gazdag variációjú növényi és geometrikus díszítést rekonstruálni lehetett. A mai Gázgyár helyén a század elején tárták fel egy fazekas műhely részletét, ahol igen jó állapotban maradtak fenn az edényégető kemencék. A betöltött törmelékből napvilágra került egymásba olvadt edények mutatják az egykori „selejtet”. Az aquincumi kiállítás érdekes lelete egy urna, korsó és persely deformálódott és egymásba forrott, félig kiégetett maradványa. Egyes fazekas mesterek nevét is ismerjük: Pacatus dolgozott itt és Resatus. 21
