Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
ható szellemi és anyagi erők. A helytörténeti munka mozgalommá válása kézzel foghatóvá tette e tevékenység eszmei-ideológiai és gyakorlati tömegszervező jelentőségét. A helytörténeti tevékenység megélénkülésével fejlődésnek indult a szakköri mozgalom is. Ma már mintegy 15—18 helytörténeti jellegű szakkör, csoport tevékenykedik, részben a művelődési házakhoz, részben a Hazafias Népfront szerveihez kapcsolódva. Ennek ellenére a lehetőségek még korántsem kiaknázottak, mivel vannak olyan kerületek (pl. II., XIII. stb.), ahol nem hozták létre, illetve megszüntették a szakköröket. Előrelépés tapasztalható az állandó jellegű kiállítóhelyek (VIII. kér.), emlékhelyek (IX. kér. József Attila emlékszoba), néprajzi vonatkozású helyiségek (XVII. kér. parasztház, XXII. kér. Barlang-lakás) kialakításában. A kerületek többsége jelentős szellemi és anyagi energiát fordított az összegyűjtött helytörténeti anyag kiadására. Az elmúlt egy-két évben mintegy 20 kiadvány jelent meg, meglehetősen változatos tematikával és igénnyel. Több esetben azonban a tipográfiailag mutatós külső dilettáns kutatási módszert és szakszerűtlen feldolgozást takar. A jelenlegi helyzetet tehát az jellemzi, hogy különböző aktivitással, de minden kerületben foglalkoznak -jórészt a kerületi tanácsok szervezeti és anyagi támogatásával - a helytörténettel. Ez a tevékenység azonban csak a meglevő két helytörténeti múzeum esetében (XV. és XX. kér.) támaszkodik helyi intézményi bázisra. A XIX. kerületben pedig — az elmúlt évek során — olyan ,helytörténeti gyűjtemény” színvonalán álló anyagot gyűjtöttek össze, amelyhez szükséges lenne az állandó kiállító helyiséget megoldani. Külön kell említést tennünk a helytörténettel tudományos igénnyel is foglalkozó intézményeink (Budapesti Történeti Múzeum, Budapest Főváros Levéltára és Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) szerepéről Ezen intézményeknek — funkcióikból eredően — fontos szerepük volt és van a helytörténet gondozásában. A mozgalom kibontakozása során azonban nem jött létre szoros és folyamatos együttműködés a társadalmi, a tanácsi szervek és ezen intézmények között. Részvételük nem a gyűjteményi funkciókhoz, intézményi képviselethez, hanem jórészt személyekhez kötődött. Ennek ellenére a jelzett intézmények — mint a helytörténeti kutatás bázisai — sokoldalú segítséget nyújtottak a mozgalomnak, és a vetélkedő felkeltette érdeklődés is szorosabbra vonta az intézmények egymás közötti és a mozgalomhoz fűződő kapcsolatait. A Budapesti Történeti Múzeum a helyi gyűjtemények felügyeletén túl aktív részt vállalt a különféle társadalmi és tudományos testületek munkájában. Kiadványai (mint pl. Tanulmányok Budapest múltjából; Budapest régiségei, és a ,pestkörnyéki munkásotthonok krónikája” c. sorozat kötetei) elsőrendű fontosságúak. Budapest Főváros Levéltára törekedett a tudományos igényű kutatások biztosítására; fontos szerepet töltött be a kerületi helytörténeti kiadványok lektorálásában. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye - de egész hálózata is — nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a vetélkedők amatőr gárdái felkészüléséhez, a helyi kutatásokhoz. Ilyen körülmények között természetes követelmény az, hogy a mozgalom kiszélesedésével kialakult kollektívákat, kutató munkájukat, gyűjteményeiket intézményeink támogassák, ezzel a tevékenység szakszerűségét biztosítsák és jelentős segítséget nyújtsanak a gyűjtés, feltárás, valamint a népszerűsítés terén is. 174
