Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGÁNAK 1970. SZEPTEMBER 2-1 HATÁROZATA A HELYTÖRTÉNETI MUNKÁRÓL A helytörténeti mozgalom jelentős szerepet játszik a lakóhelyhez kapcsolódó ismeretszerzésben, a lakosság hazafias nevelésében. A hely-, vagy várostörténeti tevékenység alatt egyszerre értjük a tudományos szintű — intézményi keretek között folyó — és a tömegméretű mozgalmi tevékenységet, amelyek között szoros kölcsönhatás valósulhat meg. Ez a tevékenység a szűkebb haza szeretetében gyökeredzik, de kiterjed más népek történelmének, kultúrájának megértésére is, és alkalmas a szocialista hazafiság és internacionalizmus elmélyítésére. Éppen ezért indokolt, hogy a helytörténeti tevékenység a népművelési munkában kiemelet helyet kapjon és biztosítsuk továbbfejlődését. I. A jelenlegi helyzet jellemzői A budapesti helytörténeti mozgalom közel 10 éves múltra tekint vissza. Megindítását a Hazafias Népfront kezdeményezte, amikor „helytörténeti akcióbizottság” néven tömörítette a szakemberek és az érdeklődők egy részét. 1962-ben Esztergomban, az Országos Helytörténeti Konferencián dolgozták ki a mozgalom irányelveit. A Hazafias Népfront és a múzeumok vállalták a helytörténeti munka eszmei támogatását és szakmai irányítását. Létrejöttek a kerületi akcióbizottságok, s a felszabadulás 15. és 20. évfordulójára történő felkészülés lendületet adott a mozgalomnak. A műemlékekben gazdag kerületekben ezek védelmére, megismertetésére irányult a figyelem. A jelentékeny munkásmozgalmi múlttal rendelkező kerületekben a munkásmozgalmi emlékek gyűjtése, helyi múzeumok szervezése került előtérbe. A falusiasabb jellegű településeken főként a folklórisztikus gyűjtés dominált. A Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottsága 1962-ben hozott határozatában a Budapesti Történeti Múzeumot (BTM) bízta meg a helytörténeti tevékenység szakmai felügyeletével. E felügyelet azonban jórészt a gyűjteményekre korlátozódott, míg a mozgalmi munkát a Népfront bizottságok és a kerületi tanácsok irányították. A felszabadulás 20. évfordulója után a kerületek többségében visszaesett a helytörténeti tevékenység, mivel az összegyűjtött anyag publikálására, bemutatására — anyagiak hiányában — nem volt lehetőség. Fordulópontot jelentett a helytörténeti munkában a felszabadulás 25. évfordulójára meghirdetett, másfél évig folyó „Fekete, fehér - igen, nem” c. televíziós vetélkedő. A városszerte nekilendülő szervezett munka során felszínre kerültek a korábban alig mozgósít173
