Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
7. Hiedelmek A nagyvárosi életmód következtében csak csökevényesen találhatók, de érdemes vizsgálnunk őket, hogy lemérhessük a nagyváros hatását a hiedelemvilág átalakulására. Alapvető különbség van az őslakos parasztság, az iparosság és a munkásság hiedelemanyaga között (pl. a Rákos-vidéken — amely falusias település volt — a népi állatorvoslás eléggé elterjedt, míg a pesti fuvarosok leginkább az állatorvoshoz fordultak). Jelentős különbség figyelhető meg a férfiak és nők hiedelemanyaga között, amennyiben a nők babonásabbak. De nem csupán a foglalkozások, osztályok és nemek között vannak különbségek, hanem a hiedelemanyagon belül is. E témakörben az alábbi kategóriákat vizsgálhatjuk: természeti jelenségek hiedelemanyaga, népi ember- és állatorvoslás babonái, természetfeletti erővel rendelkező lények, egyes foglalkozások és a hozzájuk fűződő babonák, a modern városi babonák világa (pl. lekopogás, kártya megköpdösése, menstruációs naptár, ajtóra, küszöbre szegezett, nyakba viselt, gépkocsira szerelt kabalák, zsuzsuk, amelyeknek bajelhárító szerepük van). Mindezek nagy része természetesen népi eredetű. * A tematikus fejezetben említett gyűjtési-kutatási témák nagy lehetőségeket biztosítanak társadalmi gyűjtőinknek, mert ezeket folyamatosan, összefüggően az életmód és kultúra viszonylatában még nem kutatták fel a hivatásos szakemberek sem. Az önkéntes gyűjtők elsősorban lakóhelyükön gyűjthetnek eredményesen, vagy ott, ahol huzamosabb ideig tartózkodnak, s így széles körű tapasztalatokat szerezhetnek. Ilyen helyeken adódik leginkább a folyamatos megfigyelés lehetősége és a személyes kapcsolatok kialakulása. így találják meg a legjobb adatközlőket, s a megörökítésre érdemes jelenségeket. A gyűjtés alapvető követelménye a hitelesség, ez teszi értékessé, tudományosan is felhasználhatóvá a kisebb jelentőségű adalékokat. A hitelességhez tartozik, hogy mindig első kézből gyűjtsünk, s a gyűjtött anyagot a helyszínen rögzítsük, lehetőleg ne emlékezetből. A gyűjtés hitelességét a gyűjtés körülményeire vonatkozó adatok feltüntetésével dokumentáljuk. A gyűjtés eszközei: papír, ceruza, fényképezőgép, magnetofon — kinek mi áll rendelkezésére. Fontos az adatközlő nevének, életkorának, foglalkozásának, lakó- és a születési helyének, korábbi lakóhelyeinek, a gyűjtés helyének, idejének s természetesen a gyűjtő saját adatainak feltüntetése. (Ezek a feldolgozás periódusában nagy szolgálatot tehetnek.) Egyetlen hamis adalék - amelyet a szakember úgyis hamar észrevesz — az illető gyűjtését tudományosan használhatatlanná teszi. Minél részletesebb a gyűjtés, annál többet ér, ezért eleinte a kezdő gyűjtő kisebb témakört válasszon gyűjtése tárgyául. Módszertani, gyűjtési követelmény az életmód és kultúra viszonylatában a különféle jelenségeknek közvetlen megfigyelés útján való megörökítése, valamint a kérdező módszerrel gyűjtött adatok feljegyzése. A valóság teljes és hű rögzítésénél mindkét eljárásra szükség van. A két módszer kiegésziti egymást. A gyűjtőmunka sikere rendszerint az adatközlők jó megválasztásán múlik. A tapasztalat szerint erre az idősebb, hosszabb idő óta helyben lakók a legalkalmasabbak. Sohase feledjük: 151
