Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
1. Település, terület, természeti viszonyok Témánk vonatkozásában Nagy-Budapest éppen olyan egység, mint pl. az Ormánság vagy az alföldi mezővárosok. A kutatás szempontjából azonban sokkal összetettebb terület, amelynek körülhatárolása is nehezebb. Tudjuk az előbbiekből, hogyan változott a főváros területe, amíg az önálló települések, kerületek egységgé alakultak. A szóbeli emlékezésekből, történeti forrásokból tisztázni kell, hogy az a kerület, városrész, telep stb., ahol gyűjtünk, mi volt a múltban. Különös figyelmet érdemelnek az egykori peremvárosok, (Kispest, Pesterzsébet, Újpest stb.,) a történelmi városrészek (Óbuda, Józsefváros, Ferencváros, Kőbánya) falvak (Pesthidegkút, Csepel stb.) Gyűjtenünk kell a régi táj és földrajzi neveket (pl. Csatárka, Bab-hegy, Csont-hegy, Dinnye-hegy, stb.). A természeti környezetre (erdő, homok stb.) és a település megváltozására vonatkozó adatokat is regisztrálnunk kell. Az adatközlők esetében tisztáznunk kell az illető foglalkozását, születési és származási helyét. Mert míg a falvak lakossága nagyrészt homogén, helybeli születésű, ugyanezt nem mondhatjuk el a főváros népéről. Pl. 1930-ban csak egy városrészben — Óbudán — voltak többségben az „őslakók” (51,7%), de pl. a XII. kerület kültelkeinek lakosai közül 74,3% 1920 óta vándorolt be. Az őslakók — akik születésük óta Budapesten éltek — és a bevándoroltak családfők szerint 1920-ban így oszlottak meg: őslakó 37,879 — 18,4%, bevándorolt 167,760 — 81,6%. 1935-ben: őslakó 348,479, bevándorolt 711,952, összesen 1 060 431. A növekedés azóta is tart, hiszen a főváros népszaporulata csaknem kizárólag a bevándorlásból ered. Nem közömbös tehát, hogy honnan és mikor került fel egy család — vagy személy — Budapestre, és mióta él itt. A főváros területén lakóknak sokirányú kapcsolatuk van ma is az ország legkülönbözőbb vidékeivel (családi, gazdasági, foglalkozási), egyeseknek ingatlanuk, házuk, másoknak rokonaik vannak vidéken. Sokan disznót hizlaltatnak, vagy csak üdülnek, családot látogatnak. Ezek a kapcsolatok kétoldalúak: bizonyos alkalmakkor (gazdasági, családi, szórakozási célból) feljárnak a vidékiek is. Külön vizsgálandó probléma a főváros közvetlen és távolabbi környéke, amelynek mezőgazdasága — évszázados hagyománynak megfelelően — a pesti piacra termel; de abból a szempontból is, mint a környék turisztikai és szórakoztató központja. A főváros és a vidék kölcsönös kapcsolatának érdekes színfoltja a Pestre bejáró munkások, alkalmazottak, diákok életének vizsgálata. Ezzel a kérdéssel összefügg a fővárosi munkásszállók életének vizsgálata, ezen belül az egyes iparágaké s a nemek szerinti megoszlás arányai is. Ez az állandó kölcsönhatás nemcsak a főváros és a vidék viszonylatában van meg, hanem a fővároson belül is: más a lakóhely és más a munkahely. Egy-egy kerület vagy szűkebb kerület környezet szórakozóhelyei és sportlétesítményei sajátos vonzáskört gyakorolnak. Melyiket részesítik előnyben, hová vonzódnak inkább? Vannak nagy tömegeket érdeklő hagyományos időszaki események: vásárok, búcsúk, amelyek egészen a legutóbbi időkig igen népszerűek voltak; látogatottságuk kérdése is lehet kutatásra méltó feladat. III. A gyűjtés tematikája 19 145
