Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

természetes személy szerint, ezen belül repertórium a fondokban található iratfajták és témák szerint. A levéltárakban mutatók segítik a tájékozódást a hivatalos szervek nevében, névváltoztatásában, utalnak a földrajzi helyekre, a témákra és a magánszemélyek neveire.

A középkori okleveleket egyenként tárják fel a levéltárak. Felhasználásukhoz nagy szakképzettség szükséges, ezért nyugodtan hagyatkozhatunk a nyomtatásban kiadott okmánytárakra és forrásgyűjteményekre. Összefoglalva tehát a legelső tudnivalót: levéltárakban a kutató az esetek többségében iratcsomókat kap kézbe az egykori irattároló rendjében. Ezen belül kell megkeresni a neki szükséges adatot vagy — és ebben rejlik a levéltári kutatás gyümölcsöző volta — az újonnan felbukkant téma vagy adat ösztönzi új kutatásra.

Mindebből logikusan következik, hogy a levéltári kutatómunka alapvető feltétele a biztos, részletes helytörténet ismeret, ezen belül is az iratképző helyek működési idejének, helyének és hatáskörének ismerete. (Megpróbáljuk példával is megvilágítani. Óbuda mezőgazdaságának történetére a 18. században nem a város iratai között kell forrásokat keresni, hanem az első harmadban a Zichy család gazdasági irataiban, a további időkben a Helytartótanács irataiban, mert először családi, majd kincstári uradalmi birtok volt. A pesti oldal egykori peremvárosainak és községeinek közigazgatási iratai a megyei és ezen belül a változó járási hatóságok iratai között találhatók. A kerületek iskola történetének dokumentumait nem kereshetjük a régi elöljáróságok iratai között, mert az iskolák közvetlenül a tanügyi ügyosztályhoz tartoztak.)

Tudnivaló a levéltárak használatához végül az is, hogy a belügyi, honvédelmi, igazságügyi, az államapparátusban a külügyi hatóságok levéltári anyaga, egyes emberek életére vonatkozó személyes anyagok stb. külön rendelkezések alapján évtizedekig zárt anyagban vannak, nem adhatók kézbe.

Budapest Főváros Levéltára (V., Városház u. 9-11., Városháza)

Buda, Pest és Óbuda középkori levéltárai elpusztultak, az új levéltárak a 18. század első éveiben keletkeztek, 1873-ban ebből kialakult Budapest Székesfőváros Levéltára. 1949—1969 között a neve Budapesti 1. sz. Állami Levéltár, majd Fővárosi Levéltár, végül mai nevét kapta, önálló épülete nincsen, irodái, kutatóterme és az anyag egy része a Városháza épületének keresztszárnyában kapott helyet, raktára a Szent István templom (Bazilika) pincéjében van.

Anyagának gerincét a város (a városok) központi választott testületéinek — tanács, közgyűlés — és közigazgatási hatóságainak — polgármesteri hivatalok, ügyosztályok —, valamint az alájuk tartozó intézményeknek iratai alkotják. A további nagyobb gyűjteményeket jól érzékeltetik a Levéltár eddig megjelent alapleltárai is:

1. Buda sz. kir. főváros, Pest sz. kir. város, Óbuda mezőváros levéltárai.

2. Budapest főváros törvényhatósági és tanácsköztársasági szerveinek levéltára.

3. A budapesti iskolák.

128