Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
Tűzoltó Múzeum (X., Martinovics tér 12.) Az egykori kőbányai tűzőrség épületében, a tűzoltás tárgyi emlékeivel berendezve. * * * A múzeumban őrzött tárgyi dokumentumok elvesztik eleven kapcsolatukat a társadalommal. A történészt azonban érdeklik azok a tárgyi emlékek is, amelyek a múlt örökségei, de a mai nemzedékek még használják őket. Ennek az örökségnek a legnagyobb értékei a város épületei. Fővárosunk műemlék épületeit nem kell újra felfedeznünk, könyvek százai dolgozták fel történetüket. A Budapesti Műemlék-felügyelőség (I., Dísz tér 15.) az a hatóság, amely a dokumentáción túl az épületek gondozásával, sorsának figyelemmel kísérésével foglalkozik. Levéltárak A levéltárak őrzik az egyedi írott dokumentumokat, amelyek javarésze ugyancsak elvesztette már közvetlen kapcsolatát a mai társadalmi élettel. Nem mindig könnyű meghatározni, hogy a szálak lassú lazulása után mikor történik meg ez a végleges elszakadás. A legkönnyebb a jelenséget akkor észrevenni, ha széthullik az államhatalom régi gépezete, megszűnik egy hatóság vagy egy hivatal feladata és tevékenysége, elhal egy egyesület vagy társadalmi testület stb. Máskor a szálak kuszábbak. Ki kell bogozni, hogy melyiknek van még és melyiknek nincsen már tartó szerepe közöttük. A régi államgépezet feladatát új hatóságok veszik át és részben használniuk kell a régi írásokat; a hatóságok és hivatalok átalakulnak, átszervezik őket, régi feladatkörüknek egy része megmarad, a többi megszűnik. A testület vagy egyesület hatósággá alakul, áthelyezi működési területét stb. A későbbi levéltári anyag irat formájában jelenik meg, és mint bizonyító, hatóerővel rendelkező dokumentumot, először az irattárak őrzik. Iratokat őriznek az országos hatóságok — például a minisztériumok és a bíróságok nagy apparátusai — és iratokat kezelnek a kisebb vállalatok és intézmények igazgatósági titkárságai, gazdasági osztályai, az iparosok műhelyeinek fiókjai és a' családi otthonok madzaggal átkötött dobozai is. Az irattárak élő szervezetek, anyaguk bővül, a régebbi írások új mellékleteket kapnak, a dossziék vastagodnak; ugyanakkor bizonyos szelekció is végbemegy, hiszen a befejezett ügyekre vonatkozó papírok jórésze feleslegessé válik, egyes személyek halála után a rájuk vonatkozó okmányok értéktelenné válnak, a rendelkezések érvénye lejár, a gyártmányok elavulnak stb. Az iratokat tehát selejtezik és megsemmisítik. A történésznek és a történeti érdeklődésű kutatónak semmilyen írás nem értéktelen, ami a múlt felidézésében segítheti. Ma már csak 126
