Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

ATÉBE 1918 novemberében, majd végleges jelleggel 1919 augusztusában, a Kereskedelmi Bank vezetői, Lánczy Leó vezérigazgató, Weiss Fülöp és Hegedűs Lóránt igazgatók kezdeményezésére alakult meg. (Ez magyarázza, hogy a TÉBE iratanyagának egy része a Kereskedelmi Bankhoz került.) Mint másodlagos forrásra, gondulnunk kell a cégbíróságok iratanyagára is. A cégbíróság az egyéni és társas cégekről külön céglajstromokat vezetett. A vállalatok kötelesek voltak az igazgatóság és felügyelőbizottság összetételében történt változásokat bejelenteni. A cégbíró­ság ezenkívül a közgyűlési jegyzőkönyveket, igazgatósági jelentéseket és zárszámadásokat is bekérte. A vállalatok említett iratait okmánytárba helyezték el és az egyes vállalati okmánytári iratcsomókat okmánytári számmal látták el. A közgyűlés határozatait — ha azok a kereskedelmi törvénnyel nem álltak ellentétben — a cégbíróság jóváhagyta. Ha valamelyik részvényes a közgyűlési határozat ellen kifogással élt és panasza indokoltnak bizonyult: a cégbíróság a közgyűlési határozatot megsemmisítette. A cégbírósági iratok jelentősége különösen akkor nő meg, ha a vállalat iratanyaga nem maradt meg. A vállalat lajstrom és okmánytári száma betűsoros mutató alapján könnyen megállapítható. A cégbírósági iratok csak pénzügyminisztériumi engedéllyel kutathatók. A forrásanyag összegyűjtése, szelektálása és feldolgozása nem könnyű feladat. Ezt a munkát talán megkönnyíti, ha a következőkben megkíséreljük a vállalatoknak a felszabadu­lás előtti, majd a felszabadulás után az államosításig keletkezett iratanyagának forrásértékét vázlatosan elemezni. A közgyűlési iratok közül az üzemtörténetíró egyedül a közgyűlési jegyzőkönyvek adatait értékesítheti. A jegyzőkönyvek felsorolják a részvényesek neveit és letétbe helyezett részvényeik számát. Nem érdektelen a közgyűlésnek az évi mérleg végleges megállapítására vonatkozó határozata sem, különösen ha a mérleg másutt nem maradt meg. Az igazgatóság havonként, kéthavonként vagy negyedévenként tartott üléseinek jegyző­könyvei, az igazgatóság és felügyelőbizottság évi üzleti jelentései, valamint a végrehajtó­bizottsági ülések jegyzőkönyvei nagy vonalakban képet adnak az üzem, a gyár működéséről, az eredményekről és nehézségekről egyaránt. Az üzemtörténész számára rendkívül fontosak a vállalati okmánytárakban elhelyezett alapítási iratok, telepengedélyek, ingatlan adásvételi-, szénjogi-, szindikátusi szerződések, vezető tisztviselőkkel, igazgatókkal, vezérigazgatókkal létrejött megállapodások, különböző kartelliratok és szabadalmi iratok. A vállalati okmány­tárakban őrzött kartelliratok a magyarországi kartellek működését sokrétűen dokumentálják. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt okmánytára 56 kartellre tartalmaz adatokat. A vállalat a vas-, acélcső, alumínium, mezőgazdasági gépek, egészségügyi berendezések, kályha, kazán, kerékpár, ócskavas, radiátor, tűáruk és zománcedény kartellben vezető szerepet játszott. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt a cement, tégla, tetőcserép, mész, üveg, szén és ásványolajfinomító kartell működésére nyomta reá bélyegét. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt a nemzetközi izzólámpa kartell egyik vezető tagja volt, a kartell működésében vitt jelentős szerepét tekintélyes mennyiségű iratanyag tükrözi. A szabadalmak a gyártási technológia állandó fejlesztése szempontjából bírnak jelentő­séggel. Egyes nagyvállalatok külön szabadalmi osztályt állítottak fel, amely a találmányok szabadalmaztatásával, szabadalmi viták kiegyenlítésével, szabadalmak átruházásával véd­jegyek lajstromoztatásával, licencszerződések kötésével és licencdíjak nyilvántartásával 112

Next

/
Thumbnails
Contents