Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
érdekköri vállalataik részére a mérlegek, jelentések és kimutatások egységes készítése céljára sémákat írtak elő. A bankok az érdekkörükbe nem tartozó vállalatoknak is folyósítottak hiteleket. Ilyenkor a bank és a vállalat között bankári szerződés jött létre. A kölcsön folyósítását azonban minden esetben a bank revizorai átal végzett könyvvizsgálat előzte meg. A vizsgálat alapján készült revizori jelentések vázlatosan ismertetik az üzem alapításának körülményeit, üzletkörét, technikai felkészültségét, gépi berendezését (sok esetben a gépfajták felsorolásával), a gyártulajdonos vagyoni helyzetét, a legutolsó üzletév mérlegét, nyereség és veszteségszámláját, gyártási eredményeit, üzleti forgalmát, rentabilitását és hitelképességét. Még részletesebbek és több szempontra terjednek ki a Pénzintézeti Központ és az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Rt könyvvizsgálati jelentései. A Pénzintézeti Központ revizori jelentései fizetési nehézségekkel küzdő vállalatok szanálása alkalmával készültek. Az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Rt gyáringatlanokra folyósított hosszúlejáratú kölcsönök esetében tartott könyvvizsgálatot a vállalatoknál. Az üzem- és gyártörténet kutatásánál a primér forrásanyag hiánya a közvetett források egész sorával pótolható. Különösen hiányos a vállalatok Tanácsköztársaság alatti működésének dokumentumanyaga. A pénzintézetek esetében a forrásanyag hiányát a Tanácsköztársasághoz hű bankalkalmazottak ellen az ellenforradalmi korszakban indított fegyelmi vizsgálatok jegyzőkönyveivel és a Pénzügyi Népbiztosság, valamint a Pénzintézetek Direktóriumának megmaradt iratanyagával jól át lehet hidalni. Az ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok Tanácsköztársaság alatti működése pedig legalább részben a termelési biztosok és a Szociális Termelés Népbiztosságának rendeletéin, valamint a Párttörténeti Intézetben őrzött iratanyagon kívül a szocializált vállalatok felett ellenőrzést gyakorló Pénzintézeti Központ iratainak, a Szociális Termelés c. folyóiratnak, a napilapoknak és az üzemi sajtónak a segítségével rekonstruálható. A másodlagos forrásokhoz sorolható a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének az Országos Levéltár kezelésébe került iratanyaga is. A rendkívül töredékes anyagnak legértékesebb részét a GYOSZ-nak a népi demokratikus korszakban keletkezett iratai képezik. Forrásérték szempontjából a legjelentősebbek a gyárak háborús káraira, a szénbányák és üzemek helyzetére, az újjáépítésre, a Szénbányászati Ipari Termelési Bizottság és az Országos Ipari Üzemi Döntőbizottság működésére vonatkozó iratok. Az ellenforradalmi korszakot illetően csaknem minden nagy vállalat fondjában megtalálható a GYOSZ-szal folytatott levelezés anyaga. Chorin Ferenc iratai — amelyek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt konszernvállalatainak a fondjai mellett vannak elhelyezve — szintén igen fontos ipartörténeti dokumentumokat tartalmaznak. Az üzem- és gyártörténeti kutatáshoz jól felhasználhatók a GYOSZ évi jelentései is, amelyek az ipar, külkereskedelem és szociálpolitika mellett részletesen foglalkoznak a gyáripar egyes ágainak helyzetével, foglalkoztatottságával és problémáival, a Magyar Gyáripar — a GYOSZ hivatalos lapja — pedig rendszeresen közölte a szövetség közgyűléseinek és választmányi üléseinek lefolyását. A pénzintézetek érdekvédelmi szervének, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) iratait töredékesen a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Okmánytára őrizte meg. 111
