Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

ve — a ruházat gyűjtése terén a múlt század második felénél leálltak. Ha ez így folytatódik tovább, országos összefogással sem fogunk tudni teljes XIX. század végi, XX. századi kollekciót bemutatni.

S most — eltérve kissé a korszakbeosztástól — itt szeretnénk szólni a fővárosi öltözködés történeti problémáiról általában is. A városi ruházkodás jellemző darabjai, a felszabadulás utáni jellemző típusok is joggal sorolhatók történeti tárgyakhoz. A főváros peremkerületeiben még van a gyűjtőnek lehetősége és reménye, hogy nemcsak 1945 utáni, hanem korábbi munkaruhatipusokat is lel. Ezek jelenleg még jelesebb gyűjteményeinkben is alig találhatók, holott szakmánkénti munkaruhatípusokat már a századforduló munkásnaptárainak, újságjainak hirdetéseiből ismerünk, illetve szakszerű leírásaikkal azonosíthatunk. Voltak az öltözködésnek speciális vonásai is: a városi (fővárosi) intézmények, vállalatok egyenruhái, a városi hajdú, majd a városi altiszt, a rendőr stb. egyenruhái. Voltak az egyenruhában politikai változatok is: például az SZDP- és az MKP-rendezőgárdák sapkája, inge a felszabadulás után. De volt politikai „divat” is az öltözködésben: az emlékezetes zöld lódén és a micisapka az ötvenes években. Már az alaptípusok megkeresőre is jelentős munkával és anyagi áldozatokkal jár, abszolút teljességre a helytörténeti gyűjtemény nem törekedhet, de a fővárosi gyűjtemények egyeztetett munkaterve alapján még elkerülhető, hogy véglegesen eltűnjenek szemeink elől egyes típusok.

E témához még egy általános megjegyzést kell hozzáfűznünk: Az életmódra utaló használati tárgyak gyűjtési céljának félreértése napjainkban úgy jelentkezik, hogy a gyarapításnál csak a ruházatra, bútorra s a nagy szériában készült gyári termékek nem speciális, hanem sorozati gyűjtésére szorítkoznak. Ezért a helytörténeti gyűjtés során fokozott figyelmet kell fordítani a kultúra, a szociális állapotok, az egészségügy helyzetére, az adott kerület mindenkori kommunális ellátottságának problémáira is.

II. A két forradalom időszaka

A polgári demokratikus forradalom, majd a Tanácsköztársaság 50. évfordulójának megünneplése jó alkalmat adott — országosan és a fővárosi kerületekben is - az elmúlt száz év e kiemelkedő időszakának megismerésére és megismertetésére. A megjelent helytörténeti munkák sora, a megrendezett kiállítások százezrekhez hozták közel az ötven éve történteket, s a gyűjtők éltek az évforduló adta lehetőségekkel. Ezért e két korszakra vonatkozóan — részben a csoportosításhoz, részben a további gyűjtéshez is - a következő témákat javasolhatjuk: a helyi tanácsi szervek működése, az üzemek államosítása, a szociális és kulturális intézkedések, illetve a velük kapcsolatos tárgyak és tárgyi emlékek. A fellendülő forradalmi periódusokban mindig nagy jelentősége van a hovatartozást jelző tárgyaknak: jelvények, táblák, zászlók stb. Ezeknek mindegyike helyileg is készült: a jelvényeket világháborús katonai jelvényekből alakították át, a zászló anyaga most nem drága és nehéz selyem, hanem házüag vörösre festett vászon volt. Számos érdekes és jelentős történelmi forrásértékű fénykép maradt fenn, ezeket nem elég összegyűjteni, hanem az eddigieknél

102