Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

peremterületek mezőgazdasági kultúrájának — akár skanzenszerű — megörökítése; az eke, a borona, a szekér, a borászati eszközök stb. összegyűjtése nemcsak vidéken, de a főváros agrár múltú területein is feladat lehet.

A legújabb kor témái közül a helyi politikai mozgalmak történetének múzeológiai szempontú feltárása kötődik a legkevésbé tárgyakhoz — ahogy ezt már említettük. A helytörténeti gyűjtemény sem tud ezen a tényen változtatni, viszont maximális teljességre törekedhet gyűjtőmunkája során. A politikai-társadalmi szervezetek megjelenése szorosan nyomon követte a közigazgatás fokozatos megszilárdulását. Első formáik — a polgári pártszervezetek mellett — az úri kaszinók, társas klubok, dalárdák, tűzoltó-egyesületek voltak. Zászlóik, serlegeik, fényképeik sokat mondanak a korról. A századfordulóra Pest környékén s egyes budai településeken is már erős munkásszervezetekkel: szakszervezeti csoportokkal és pártszervezetekkel találkozunk. A munkásmozgalom-történet tárgyait, tárgyi emlékeit e sorok írója egy ízben már leírta, most néhány példát szeretne csak említeni. Az elsődlegesen kutatható témakör: a szervezeti élet. Mint a politikai mozgalmaknál általában, itt is elsődleges a zászló, a jelvény, a serleg és a fénykép. A gyűjtés másik vonala a munkásmozgalmon belüli változásokat követi. A korszak kezdetén a kisipari munkásság a domináns erő, szervezeteik főleg cipész, szabó és asztalos munkásokból toborzódnak, e szervezetek jegyei a korábbi legényegyletek és szakegyletek tárgyaival, emlékeivel azonos jellegűek. A nagyipari munkásság új formákat választ, nagyobb gyárak is rendelkeznek munkászászlóval. Ezek már nincsenek szoros formai rokonságban a körmeneti zászlókkal, de a katonai lobogókkal sem. A fővárosi kerületek ■- tapasztalataink szerint — rendkívül gazdagok munkásmozgalmi emlékekben, különösen vonatkozik ez a peremkerületekre. A helytörténeti gyűjtőmunka ezen a téren még nagyon sok új, eddig nem ismert tárgyat és emléket hozhat elő.

A kerületek kulturális életében fontos szerepet játszott a helyi sajtó, ezért a múlt századi és századeleji Pest és Buda környéki helyi lapok előkerülő példányai nagyon értékesek annál is inkább, mert teljes sorozatokat csak kevés újságból ismerünk.

Az alakuló falvak, települések lakosainak jelentős része mezőgazdasággal, annak valamelyik ágával foglalkozott, s a települők mellett ott találjuk — elszórt tanyákon — az őslakos parasztságot is. Pest környék a múlt század második felében néprajzilag is színes vidék volt, még a felköltöző parasztok is őrizték egyideig népviseletüket, szokásaikat. Az életforma folyamatos átalakulása következtében a lakosság e rétegének, a parasztságnak bútorzata, ruházata emlékként sodródik. A színes, népi hímzések, ruhák, festett tárgyak divatja meggyorsította szétszóródásukat.

Nem kevésbé érdekes a történeti-múzeológia számára az életmód korabeli általános képe sem. A városi polgárság és a munkásrétegek bútorzata, öltözködése a társadalom rajzának szerves része. Teljességre nem lehet törekedni, de pl. a Rákospalotai Múzeum paraszti bútorai vagy a kispesti polgári lakás öltözőtükre már jól példázzák a gyűjtés lehetőségét. Helyes, ha a gyűjtő nemcsak a bútorokat, hanem a berendezés-felszerelés, lakástextil főbb darabjait is gyűjti. Külön gyűjtési kör a ruházat, nemcsak a társadalmi osztályok és rétegek, de azon belül a használat célja és a divat változásai szerint is. Bizonyos — eléggé érthetetlen — visszahúzódás tapasztalható országosan is ezen a téren. Múzeumaink — kevés kivételtől eltekint-101