Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
€6 hatóságok a miniszteri felelősségnek álcája alatt a minisztérium részéről, a kénytelenség kényszerítése alatt pedig az országgyűlési többség részéről- Iassankint el fognak enyészni. Ha tehát a kérdést tisztába hozni minden oldalról nem lehet, jobb, hogy becsületes nyíltsággal adjuk fel az egésztörvényhatósági rendszert és legyen bátorságunk elfogadni a centralizációt,, ha ezt a parlamenti kormány szükséges következményének tekintjük. Azok, miket a felelősségről itt nagyjából mondottunk, csak arra valók,, hogy bebizonyítsuk, miszerint a törvényhatósági rendszert és a parlamenti kormányt egymással meg lehet egyeztetni, de egyszersmind kitüntetik azt is, miszerint nehány szakaszban e nagyfontosságú kérdést kellőleg megoldani nem lehet, pedig épen ezen kérdésnek szerencsés megoldásától függ, valamint egyrészről a törvényhatósági jogkörnek biztosítása, úgy másrészről a parlamenti kormány közigazgatási működésének akadálytalan lehetősége. Kívánatosnak tartanánk azért, ha e tárgy ne csupán futólag nehány szóval és alkalmilag elszórva említtetnék meg, hanem egy külön fejezetben vagy talán épen külön törvényben részletesen meríttetnék ki. Ami még az eddig mondottakon kívül általánosan említeni valónk lesz, azt alkalmilag részletes észrevételeinkben terjesztjük elő, áttérünk tehát már most szemlét tartani a javaslat egyes szakaszai felett. II. Részletes megjegyzések: A 3-ik § a törvényhatóság jogkörén túl terjed, mert a város sem nem üzérkedhetik, sem nyereségre fekvő birtokot nem szerezhet, hanem ez utóbbit csak törvényhatósági szükségleteinek tekintetéből teheti és azért nem él mindazon jogokkal, melyek egyes honpolgárokat megilletnek. A 2. § tehát kihagyandó és a 4-ik szakasz az itt említett korlátolt szerzési jog megemlítésével megtoldandó volna. Az 5. § nem a rendezéshez, hanem az évi országos költségvetés extraordináriumához tartozik, azért itt kihagyandó volna. A 7-ik §-ban előszámláltatnak a városi törvényhatóság alkatrészei: a d) alatt említett helyi rendőrség nem alkatrésze a törvényhatóságnak, hanem teendője, a rendőri tisztviselők, főpolgármester és kerületi elüljárók pedig a városnak szinte oly tisztviselője mint a többiek; ami különösen a rendőrséget illeti, ez nem külön testület, nem tétethetik párhuzamba a közgyűléssel és tanáccsal, és ha a törvény egy országos közbátorsági rendőrséget látna szükségesnek alkotni, melybe a pesti rendőrség belé olvasztatnék, ez akkor a törvényhatóság körén kívül állana ugyan, de a rendőrség egyéb ágait kezelő tisztviselők maradnának a törvényhatóság tisztviselői. Ezen szakaszt tehát a szerint óhajtanánk módosíttatni, mint fennebb általános észrevételünk során előadtuk. A 7. szakaszban a választók minősítése foglaltatik. Nézetünk szerint egyszerűbb és célszerűbb is lenne kimondani, hogy a törvényhatósági választásokra ugyanazon minőség képesít, mely az országos képviselők választására kívántatik; mert nincs ok miért kellene különbséget tenni azok között, kik az egyik és másik választásra jogosíttatnak, miután különben is csak a városi képviselőtestület tagjai és a főpolgármester lesznek a javaslat szerint
