Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
67 közvetlenül választandók, a többi tisztviselők pedig másodfokúlag, részszerint a közgyűlés, részszerint a tanács által. A 10. §-ban csupán az aktiv szolgálatban levő tisztviselőket kívánnánk a képviselőtestületből kirekeszteni. A 11 —27. §§-ok a képviselők választását szabályozzák. Ezen szakaszokra nézve elvileg csak két észrevételünk van: egyik a 20. §-ra vonatkozik, melynek 2-ik pontjához a választók összetorlódásának lehető megelőzése és a választás eredményének siettetése tekintetéből hozzáadandónak vélnénk, hogy szükség esetében több szavazatszedési hely is jelöltethessék ki, mint a hány kerületre a város oszlik, ami nevezetesen a terézvárosi választók kényelmére nagy fontossággal bír. A második pedig a 25-ik § harmadik kikezdésére vonatkozik, melyet mint feleslegest egészen kihagyatni kívánnánk, minthogy választható a 10. szakasz szerint az lévén, aki választói képességgel bír; a reklamáció útján mindenki ellen kifogás tétethetik, a választás befejezése után pedig ily vizsgálati eljárás veszélyes is lehet. Egyébiránt megjegyezzük, hogy a választási eljárás szervezéséből sok részlet hiányzik. Ezen részletek körülményesen le vannak írva az 1843. évi országgyűlés irományai között a 101. szám alatt olvasható törvényjavaslatban, melyben azon kérdés is megfejtetik, mi történjék oly szavazattal, mely nem választható egyénre adatott. Szükségesnek tartjuk a részletezést azért, mert a jogok biztosítása épen a formák szoros megtartásában fekszik. Mielőtt szemlénkben tovább haladnánk, legyen szabad nézeteinket a választásokra általános vonatkozásban elmondani: Mindenekelőtt a választási jogot a törvényhatóságok lényeges jogának tekintjük, tehát mind a képviselőknek, mind a tisztviselőknek, akár legyenek ezek fő- vagy segédtisztviselők, mandátumaikat választás által kell a törvényhatóságtól nyerniök, különben amazok a törvényhatóságnak nem lesznek képviselői, emezek pedig nem a törvényhatóságnak, hanem annak tisztviselői lesznek, aki által nyernék megbízásaikat. A választás azonban lehet elsőfokú, vagyis történhetik közvetlenül a választók és lehet másodfokú, vagyis történhetik a képviselők, illetőleg a törvényhatóság azon orgánumai által, melyeknek segédtisztviselői. Mi egyetértünk a javaslattal azon tekintetben, hogy a képviselők és a főpolgármester közvetlenül a választók által, az 1848: XXIII. t.-c. 15. §-ban megnevezett tisztviselők a közgyűlés által, a segédtisztviselők pedig a tanács által választassanak, a közvetlen választás által betöltendő hivatalokhoz csak még az alpolgármesteri és főkapitányi hivatalt kívánnánk hozzáadatni (a törvényszéki személyzet felett külön törvény intézkedvén) és épen ezért nézeteinket részletesen nem indokoljuk. De nem értünk egyet abban, hogy az egyszer megválasztott tisztviselő örökös maradjon, mert egy tévesztett választás következményeit helyre hozni más mód nincs, mint épen a választás ismétlése. Lehet tisztviselő, ki nem épen minden tekintetben alkalmatlan és semmi fegyelmi hiba ellene nem érvényesíthető, a központi kormány, melynek számtalan alkalmazások állanak rendelkezésére ily esetben átteszi a tisztviselőt 5*
