Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
68 más állomásra, melyben talán hasznavehetőbb lehet; ezen segítség a törvényhatóságoknál gyakorlatilag vagy igen bajos, vagy épen lehetetlen. Oly tisztviselő is találkozhatik, aki épen alkalmatlan : ilyet a központi kormány elbocsát, mert ő szervezte ezen segítséget, a törvényhatóság csak a választás ismétlése útján használhatja. Óhajtjuk mi igen is biztosítani a jó tisztviselőt egyesek pártoskodó fondorkodásai ellen; d.e úgy hisszük, hogy ezen kívánalomnak teljesen elég van téve, ha a választás oly testületre bízatik, mely bár talán nem is egészen ment minden pártérdektől, de mégis elragadtatni magát annyival kevésbé engedi, mert mint maga is választott testület választásáért, valamint minden cselekményéért a közvélemény bírálata alatt áll, a rossz választások így igazságtalan destituciók, tehát szinte úgy, mint egyéb netalán céltalan végzései miatt nyilvános megrovásnak teszi ki magát. Nem értünk továbbá egyet abban sem, hogy csak a jelöltek közül lehessen választani, mert tapasztalásból tudjuk, hogy a tisztújításoknál épen onnan származtak eddig is a legszámosabb öszeütközések, ha valamely oly egyén a kandidációból kihagyatott, kit a választók leginkább óhajtottak volna, hanem elégnek tartjuk, hogy a fő- és alpolgármesterre, úgy a főkapitányra vonatkozólag azon eljárás követtessék, mely az országos képviselő megválasztásánál szokásban van, a tisztviselők választásánál pedig szabad pályázat nyittassék. Ellenben határoztassanak meg azon képzettségi minősítések, melyek nélkül senki nem választható. Ezeknek előrebocsátása után azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy a képviselők választása, úgy a tisztújítások mikénti megtartása egy csomóba foglaltassanak össze. Hogy a fő- és alpolgármester, úgy a főkapitány is és a képviselők is egyszerre választassanak meg. Hogy a tisztújító székek megtartásának módja, úgy azon eljárás, mely a tanács választásától függő hivatalok betöltése körül követendő, részletesen szabályoztassék, végre, hogy a választás egyik leglényegesebb joga lévén a törvényhatóságnak, ezen szabályzat vezérelvei a törvény kiegészítő részét képezzék. Most már szemlénket tovább folytatva: a 29. § a fennebbiek szerint oda lenne módosítandó, hogy a főpolgármester, alpolgármester és főkapitány megválasztására vonatkozó intézkedéseket a 12. § szerint a közgyűlés egyidejűleg tegye meg. Kétszeres választási izgalmat előidézni annál kevésbé kívánatos, minél nagyobb a választók száma. A kijelölés szinte elmaradna, úgy ezen, valamint a 34. §-ból. A 35-ik §-ban a négy évről négy évre ismétlendő választás foglalna helyet, ezenkívül megtartatván abban a fegyelmi eljárás. A 36. §-ra, mely a nyugdíjazásokról szól, mi azon nézetben vagyunk, hogy nyugdíjat ugyan jogosság szempontjából tekintve senki nem követelhet, mert hivatalos szolgálataiért a hivatallal járó fizetés által kellően kárpótolva lett, amit maga is elismert akkor, amidőn előre tudva ennek mértékét, a hivatalt elvállalta. Joggal nyugdíj csak akkor követeltethetik, ha létezik alap, melybe minden tisztviselő részleteit befizetvén, ezáltal magának a nyugdíjalapnak jogos részesévé válik. Ezen egy eseten kívül és midőn a nyugdíj az állam vagy törvényhatóság pénztárából fizettetetik, csak a méltányosság szól azok
