Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
61 Az előttünk fekvő szerkezetnek szükséges következése azonban, hogy tehát észrevételeink nem szorítkozhatnak kirekesztőleg azon viszonyokra, melyek kivételesek, hanem kell, hogy kiterjeszkedjenek mindazon általános elvekre is, melyek a javaslatban letéve vannak. 2- szor. Ezenkívül még egy kérdés emelkedik, melyet észrevételeink küszöbén el nem kerülhetünk, és ez következő: Az 1848: XXIII. törvény semmi tekintetben nem ideiglenes, ezt maga a törvény nem mondja sehol, intézkedéseit tekintve pedig azok általánosak ugyan, különösen a közigazgatásra vonatkozókban, de nem ideiglenesek és a 3-ik szakasz nem végleges, hanem részletes rendelkezéseket tesz kilátásba, ellenkezőleg a XVI-ik törvénnyel, amely magát ideiglenesnek mondja addig, míg „a jövő törvényhozás a megyék rendezését véghez vinné.“ Mindenki tudja egyébiránt, ha az 1843/44. országgyűlési irományok 101. szám alatt létező törvényjavaslatot megolvassa, hogy a XXIII-ik törvény 3-ik §-ban említett részletes intézkedések nem a törvényhatósági közjogokra, hanem a közigazgatási gépezet különféle ágazatainak szervezésére vonatkoznak és melyek a megalkotott törvényből azért hagyattak ki, mert az 1847/48. országgyűlés végóráiban ezekre nézve is a két tábla közötti egyezséget kieszközölni annyi teendők között idő nem maradt. Méltán emelkedik tehát itt azon kérdés, szükséges-e, hogy az 1848: XXIII. törvény merőben hatályon kívül tétessék és helyette egy új törvény alkottassék ? Vagy nem volna-e elég ezen törvényt az általa kilátásba tett részletes intézkedések által csak kiegészíteni és illetőleg rajta azon változtatásokat megejteni, melyek szerint a választók minősítésére, részint a tisztviselők időszakonkinti újítására nézve javasoltatnak. Mi azt hisszük, hogy nem és pedig annyival is inkább, mivel maga a bizottmányi törvényjavaslat is a fennemlített két pont kivételével akár tartalmára, akár elveire nézve az 1848: XXIII. törvénycikkelytől alig és csak szerkezetének berendezésére nézve különbözik. Ezen észrevételünk is egyébiránt inkább azon alkalomra tartozik, midőn a törvény véglegesen fog megalkottatni és ezért a bizottmányi vezérelvekre vonatkozó nézeteinknek előterjesztését semmiben nem gátolja. 3- szor. Ezeknek előrebocsátása után egy irányadó nézpontot kell felállítanunk, melynek segítségével mind a törvényhatóságok rendezésének általános kellékeit megítélni, mind pedig a javaslat részletes intézkedései felett bíráló szemlét tartani lehessen. Ezen irányadó nem lehet egyéb, mint magának a törvényhatósági institúciónak lényeges fogalma, szükséges tehát, hogy törvényes attribucióit, úgy mint azok az 1848. évi átalakulás után fenmaradtak, minden vonatkozásaikban elvileg előterjesszük. A törvényhatóság mindenekelőtt egy és osztatlan erkölcsi testület, mely két vonatkozásban áll, úgy mint önmagához saját ügyeire nézve és a központi kormányhoz, mint ennek egyedüli végrehajtó tényezője. Hogy saját ügyeit felsőbb felügyelet alatt önállólag kormányozza, eziránt kérdés soha és sehol nem tétetik, de ezen autonómia illuzoriussá válhat, ha
