Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
56 bizottmányra, mintha a megyei nép nem lenne képes megválasztani tisztviselőit, mert így a sokkal fontosabb országos képviselők választási jogát sem ruházta volna ily választókra, hanem azért, mivel a megyei választók nem egy városban, hanem mint pl. Pestmegyében több nagy városban, helységben, pusztán több mértföldnyi területen laknak, ezeket számban mintegy 30.000 választót egy helyre összpontosítani s így egy osztatlan egységes választógyűlést tartani csaknem lehetetlen, de semmi esetre tanácsos nem lenne. Nem áll 2- szor az sem, hogy miután a választóközönség a képviselőtestületnek megválasztása által a város összes jogi, vagyoni és szellemi érdekeinek ellátását annak kezeibe tette le, az azoknál nem nagyobb fontosságú tisztválasztást is megnyugvással bízhatja arra. Nem áll pedig azért, mert sokkal nagyobb fontosságú dolog a választóközönségre nézve, hogy kik legyenek az ő tisztviselői, kiket összes jogi, vagyoni és szellemi érdekein kívül még azzal is megbízzon, hogy legyenek azok az ő jogainak őrei, magánügyeinek intézői, a közigazgatás végrehajtói; mindenki tapasztalhatta a tisztújítás alkalmával, hogy a nép sokkal nagyobb érdekkel viseltetik a tisztviselők, mint a képviselők választásánál, mit azáltal tanúsított legfényesebben, hogy az előbbiek választásánál sokkal nagyobb számban vett részt. De hibás választást tehet a képviselők testületé is, mert ennek tagjai időszakonkénti választás alá esvén, megtörténhetne, hogy oly képviselők választatnának, kiknek még módjuk és alkalmuk nem volt a tisztviselőket sem tehetségükre, sem személyükre, sem erkölcsükre nézve megismerni. Nem áll továbbá 3- szor azon érv sem, hogy miután időközben tiszti állomások üresedésbe jöhetnek, minden egyes tiszti állomás üresedése esetében a választóközönséget új meg új tisztválasztásra összeseregeltetni kellene, ez pedig igen sok tekintetben célszerűtlen volna s ez csak a közvetett választás által lenne elkerülhető, ♦ t. i. úgy, ha a tisztviselők választása a közgyűléseit hetenkint tartó képviselőtestületre bízatik s amely testület a koronkint felmerülő szükséges választást minden nagyobb választási mozgalmak mellőzésével teljesítheti. Nem áll pedig azért, mert eltekintve attól, hogy a megyékre nézve — melyekkel a szab. kir. városok az 1848-iki XXIII. t.-c. által egyenjogusíttattak — a három évenkinti tisztújítást elrendelő 1723: LVI. t.-c. 2. §-a szerint a főispán köteles volt a tisztikarbani változás szükségessége eseteiben a három év eltelte előtt is tisztújító széket tartani, ez pedig a városokban könnyebben eszközölhető, mint a megyékben. Ha időközben a magasabb állomások közül jönnének üresedésbe, ezen üres állomások a képviselőtestület által lennének ugyan helyettesítés útján betöltendők, de ezen képviselőtestület által csak olyan tisztviselők helyettesíttethetnének, kik iránt már az ősválasztók más hivatalba megválasztás által bizalmukat nyilvánították és ez a helyettesítés is csak ideiglenes lehetne, t. i. a legközelebbi tisztújításig. 4- szer, hogy 1848 előtt nem bírtak a szab. kir. városok még ily közvetett választási joggal sem, nem szolgálhat érvül arra, hogy ezentúl a szab.
