Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
55 1. hogy a főpolgármesteren kívül a város tisztikara közvetett választás tátján a városi képviselők által választassák; 2. hogy a közvetett választás útján megválasztott tisztikar alkalmazása 'élethossziglan tartson. Bátor vagyok a tekintetes közgyűlésnek azon ellenindítványom elfogadását ajánlani, hogy a tekintetes bizottmány ebbeli javaslata mellőzésével mondja ki a tekintetes közgyűlés, hogy az országgyűléshez nyújtandó kérvényében azon óhajtását fogja kifejezni, mikép a népnek azon joga, hogy tisztviselőit az összes választó nép közvetlen és pedig nem élethossziglan, hanem három évre válassza, törvény által biztosíttassák, következő oknál fogva, mert a közvetett és élethossziglani választás mellett a javaslatban felhozott érvek nem állanak, nem áll jelzem a közvetett választás mellett felhozott azon 1-ső indok, hogy jó tisztviselő választása csak közvetett választás útján -eszközölhető, kik a választandott tisztviselőt nemcsak személyére, hanem lehetőségig tehetségére, erkölcseire nézve is ismerik, az pedig lehetetlen, hogy a nagy választó közönség ily egyéni ismerettel teljesítse a választást és így ■csak a sors szeszélyétől függ, hogy jó és érdemes egyén választatik meg. Nem áll pedig azért, mert a választóknak lévén legtöbb érintkezésük a tisztviselőkkel, azokat mind személyükre, mind tehetségükre, mind erkölcsükre nézve kiismerni legjobb alkalmuk és módjuk van és így a választást is azok a legnagyobb egyéni ismerettel eszközölhetik. Hogy a választó nép ezen egyéni ismerettel leginkább bír, maga a bizottmány javaslata is indirecte bevallja, amidőn a főpolgármester és a képviselőknek a nép általi választását ajánlja; mert különben hogy ajánlhatná azt, hogy a város legfőbb tisztviselőjének a főpolgármesternek választása oly népre bizassék, mely — mint a javaslat mondja — még a kisebb állású tisztviselőkben megkívántató tulajdonságokat sem képes megítélni, vagy azt kellene feltenni, hogy a főpolgármesterben az említett tulajdonságok nem kívántainak meg. Valóban, ha állana a javaslat azon állítása, hogy a nép képtelen egyéni ismerettel teljesíteni a választást a tisztviselőkre nézve, épen úgy, sőt még inkább kell, hogy álljon eme állítás a főpolgármestert és képviselőket illetőleg is, kiknek kezeibe a bizottmány kizárólag akarja a város összes jogi, vagyoni és szellemi érdekeinek ellátását letenni. De kiáltóbb szegénységi bizonyítványt nem adhatna magáról a jelenlegi tisztviselői és képviselői testület, mintha az ekkép indokolt javaslatot elfogadná, miután ő maga is ezen szerinte a tisztviselő és így a képviselőben is megkívántató tulajdonokat megbírálni nem tudó nép által választott, a javaslatban pedig az állíttatik, hogy jó tisztviselőt csak közvetett választás útján lehet választani és így jó képviselőt is, azt kellene elismernie, hogy az 1867-iki választás alkalmával nem jó tisztviselők, nem jó képviselők választattak, vagy ha van köztük jó, az csak a sors szeszélyének műve. Nem is azért bízta az 1848-iki XVII. t.-c. a megyei tisztviselők közvetett választását a
