Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
586 által fizettessenek ki az illetőknek, nehogy ezek eddigi kényelmükben — helyben vehetni fel pénzeiket — megzavartassanak, amiért is „a fővárosi adóhivatal szervezetéről szóló javaslatban“ 52-ik § alatt a kerületi pénztárnokok teendői közé soroztatott a letétemények kezelése is, így e címen fogván a központi gyámi pénztár az említett pénzeket az illetők részére való kiszolgáltatás végett a budai kerületekhez küldeni. Mindezekből azt véli a küldöttség, hogy az árva- és gyámügyeket a lehetőségig figyelmére méltatta; igyekezett minden módot elkövetni arra, hogy az állam ezen egyik legszentebb feladatának megoldása körül, amennyire emberileg eszközölhető, tekintettel a mindenesetre nehezebb átmenetre is, a kellő intézkedéseket megtegye; és hogy általában azon hit, mely a főváros gyámi ellátása irányában a közönség nagy részéről sok tekintetben oly megnyugtatóan nyilvánult, jövőre is bármely csorbulás ellen megóva tartassák. A küldöttség eszerint az előterjesztettek alapján, különösen pedig még az ide •/. alatt mellékelt kétrendbeli árvaügyi utasítás szoros megtartása mellett, miket már a gyakorlati élet is megérlelt, szintúgy mint a pesti árvaügyi tanácsnak 2/. alatti munkálatával elvi megállapodásokat illetőleg nem egyedül megnyugtatni, hanem biztosítani meri a miniszter urat az iránt, hogy az egyetemes új törvényhatóság időszakába eső bármely természetű gyámi ügy minden legcsekélyebb fennakadás nélkül haladéktalanul tárgyalás és elintézés alá kerülhet; mely utóbbinak minőségére vonatkozó ily világos értelmű szervezeti szabályzatok és utasítások mellett lehetetlen, hogy a küldöttség — mely a sokoldalúlag nyújtott kedvezmények mellett csak jelesebb tisztviselőségre számíthat — ismét ne várja a legjobbat. És most, midőn a küldöttség a gyámi ügyek összhangzatos menetét és azon eszmefolyamot terjeszti elő, mely őt az összes árva- és gyámi kérdések elintézésében vezérelte, bátorkodik rövid megjegyzéseket tenni a felsorolt gyámi tényezők egyike, ú. m. a tanács, mint árva és gyámi határozó testület ellen felhozott észrevétel ellen, mely a törvény 9-ik §-a alapján egy külön árvaszék felállítására látszik vonatkozással lenni. Midőn a fővárosi törvény a most érdeklett 9-ik §-t ezen szavakkal kezdi : „Az árva- és gyámhatóságot a főváros tanácsa útján gyakorolja“ és azután folytatván a tanácsra mért teendők sorozatát, azt mondja „és intézkedik (a tanács) mindazon ügyeiben, melyek a rendes bíró illetőségéhez nem tartoznak“ ; a küldöttség nem érthetett mást, mint hogy a tanács ülésileg lesz azon fórum, mely a törvény által a tanácsra mért felelősség mellett közvetlenül intézendi a hatósági ügykezelés alá adott nem bírói gyámi ügyeket; és hogy ugyanezen 9-ik §. 3-ik bekezdésében említett külön árvaszék az ügyosztályok meghatározása mellett nem lehet más, mint egy külön árvaosztály külön elnökkel, személyzettel stb. Annál inkább meg kelle pedig erősödnie a küldöttségnek eme meggyőződésében, mert ha szorosan elemezzük mindazon gyámi tárgyakat, melyek nem bíróságiak, azok között már közvetlen — de közvetve épen a legtöbb oly kérdést találjuk, melyet, első vagy második
