Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
534 állam, mint a közönség ezen áldozatoknak valódi értékét felismervén, a városi hatóság irányában viszont áldozatkészségre ösztönöztessék; másrészt pedig a városi hatóságnak a hozott áldozatok pénzbeli értékére nézve is biztos tájékozottság nyújtassék. Ha ily módon a városi háztartás eredménye évenkint ki lesz mutatva — és ez évről-évre vagyonnövekedést fog kitüntetni — vagy ellenkező esetben a vagyon csökkenés kellőleg igazolva lesz, akkor a főváros hitele jelentékeny mérvben emelkedni és [megszilárdulni fog, a városi hatóság pedig intézkedéseiben teljes biztossággal fog eljárhatni. Az előre bocsájtottak szerint tehát a városi ingóságok elszámolásánál a városi gazdasági hivatal közvetítése, mint egészen célszerűtlen és felesleges, véglegesen megszüntetendő és a városi ingóságoknak közvetlen a számvevőségnek leendő beszámolásánál az egyes gondnokságok, házgondnokok, igazgatótanítók és a Dunán innen és Dunán túl fekvő fővárosi területen az egyes számadóknál feleslegessé válandó és készletben tartandó tárgyaknak elhelyezésére fentartandó egy-egy városi raktárhoz szervezendő raktárnok, szóval azon városi közegek lennének megbízandók, kiknek közvetlen kezelése alá a városi ingóságok helyezvék, miután ezen intézkedés úgy a célszerűbb kezelés, mint a biztos ellenőrzés és könnyen áttekinthető nyilvántartás kívánalmainak, de sőt a takarékossági szempontoknak is a jelenleg gyakorlatban levő központi számvezetésnél jobban felel meg. Az egyes hivatalok, intézetek, tanodák és épületek számára szükséges fogyasztásnak és elhasználásra szánt szerek, termesztmények és anyagok rendszeres elszámolást nem igényelnek; ezekre nézve elégséges ha kimondatik, miszerint beszerzésük az illető kerületi elüljáróságok ellenőrzése mellett egyedül hatóságilag előlegesen megállapított szükségleti kimutatások alapján és az azokban engedélyezett mérvben történhetik. Az elhasználandó termesztmények, anyagok és szerekről egyszerű fogyasztási kimutatás vezetendő, mely ezen kezelés ellenőrzésére szolgáland és az évenkinti költségvetés készítésénél és a szükségleti kimutatás megállapításánál adatként lesz felhasználandó. Az ingóságok elszámolása e szerint közvetlenül az egyes kezelőkre bízatván — kik azokra felelősség mellett a közvetlen felügyeletet is gyakorolandják — a gazdasági hivatal e részbeni felügyelete ezentúl annál kevésbé igényeltetik, miután ezen főfelügyelet, mely a központból a főváros egész területén sikerrel nem is gyakorolható, a fővárosi törvény 83. §-a szerint a kerületi elüljáróságokra van ruházva. Úgyszinte az ingóságok beszerzése és javításánál a közbenjárás, ha ez a központból a gazdasági hivatal által gyakoroltatnék, csak az e részbeni sokszor sürgősen megkívántató intézkedések körüli eljárás célnélküli meghosszabbítására vezetne, mert a valódi szükségletre nézve a helyben lakó egyes kezelők bejelentéseire az illető községi elüljáróságok, melyek amúgy is a kerületükben létező községi vagyon feletti folytonos felügyeletre vannak kötelezve, sokkal rövidebb úton meríthetnek meggyőződést, míg ez a központból különösen a távolabb eső kerületekre nézve vagy épen nem vagy
