Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
533 tatván a jövő évi számvezetés alapjául szolgáló leltár, az annak helyességét elismerő záradékkal ellátva, esetleg kiigazítva, a felmerült és a számadók által felvilágosítandó számvevőségi észrevételek kíséretében, az egyes számadóknak ismét visszaszolgáltatni fog. Ezen elszámolási rendszer mellett, mely — mit itten különösen hangsúlyozandónak tartok — egyedül a városi vagyonleltár alkatrészeit képezendő, bizonyos állandóbb értéket képviselő ingóságokra terjesztendő ki, s melynek tárgyát tehát a fogyasztásra és elhasználásra szánt termesztmények, anyagok és szerek nem képezendik, a számvevőség folytonosan tájékozva lesz az iránt, hogy a városi ingóvagyoni alkatrészekből kinek kezelésére mi és mennyi van bízva s így a fővárosi törvény 97. §-ban előírt és az új statútumokban a számvevőség hatáskörébe foglalt évenkinti leltározást minden nehézség nélkül az egyes számadók irányában célszerű munkafelosztás mellett, a legrövidebb idő alatt és a legnagyobb biztossággal, pontossággal megejthetendi és ez úton bármikor meggyőződést szerezhet magának évközben is arról, hogy az egyes számadók kezelésére bízott ingóságok tényleg léteznek-e vagy sem. Az év végével pedig a számvevőség azon kedvező helyzetben leszj hogy a kebelében őrzött és vezetett másodlati leltárak és változási jegyzékek alapján az egyes számadók kezelési készletének értékét rögtön megállapíthassa és azok összesítésével kitüntethesse azon összeget, mely a városi vagyonleltárba az ingóságok értéke fejében felveendő s így elhárítva lesz a központi számvezetés szülte főakadálya annak, hogy a városi ingóságok mennyisége és értéke kellő időben és a megkívántató pontossággal eddig megállapítható nem lévén, az évek óta siker nélkül sürgetett, de ezentúl a fővárosi törvény 97. §-a szerint évenkint múlhatatlanul bemutatandó vagyonleltár eddigelé el nem készülhetett. Már pedig alig lesz szükséges utalni a fővárosi vagyonleltár felette nagy fontosságára, mert hiszen eltekintve attól, hogy minden rendes háztartásban az első kellék az, miszerint kimutatva legyen, mennyi és milyen vagyon áll rendelkezésre, de egy rendes és pontos vagyonleltár a fővárosi hitel emelésére is a leghathatósabb eszközt képezi — sőt vagyonleltár nélkül a vagyonmérleg elkészíthető nem lévén, eddig az, hogy mily eredménnyel történt a városi gazdálkodás, nem volt kimutatható, pedig bármily szempontból tekintsük a dolgot, a hatóságra nézve nem lehet közönyös az, hogy a városi háztartás és gazdálkodás a közvagyon gyarapításával vagy csökkenésével történik-e ? Erre nézve pedig biztos tájékozást egyedül a vagyonleltár alapján évenkint készítendő vagyonmérleg nyújt, melyből részletezve ki lehet mutatni, hogy a lefolyt évi háztartás a közvagyon állományára mily befolyással volt vájjon annak gyarapítását vagy csökkenését idézte-e elő s ezen tünemények mily intézkedéseknek következményei. Ismerjük a főváros nagylelkűségét, annak áldozatkészségét úgy az állam és közérdekű vállalatok, mint jótékony intézetek és egyesek irányában. De, ha már közcélokra a községi vagyon csökkenésére anyagi áldozatot hoz, legyen annak mérve évenkint számszerint is kitüntetve, hogy egyrészt úgy az
