Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
382 sulat, hol alkalmaztattak, részletesen vagy egyenként kimutatta, hogy az illető segéd fizetése után s helyette ő fizeti a 10 frt jövedelmi adót. Budán a magán üzletembereknél alkalmazottak nem tekintettek választóképesekül, hanem csakis a részvénytársaságnál alkalmazottak. A tanácskozmány azon nézettől vezéreltetvén, hogy azon egyén, ki oly fizetést élvez, mely után 10 frt jövedelmi adót fizet, nem tekinthető gazdai hatalom alatt állónak, mert szellemi képzettségénél és önállóságánál fogva a főnöke és közötte levő viszonyt tetszése szerint felbonthatja, másrészt szem előtt tartva azon elvet, hogy az állam jogaiban csak az osztozhat, ki terhét is viseli, irányadó szempontul az volna veendő jövőben is, hogy a kereskedők, magán és részvénytársulatok és egyéb üzletekben alkalmazottak, kimutatni kötelesek önálló adókönyvvel azt: hogy a 10 frt. jövedelmi adót fizetik és két év óta állandóan Pesten laknak, vagy pedig azt, hogy helyettök főnökük, vagy társulatuk fizeti, fentartván irányokban a törvényben előírt többi kellékek is. Az 1848. V. t.-c. 2. §-ának a) pontjára nézve: Pesten a legutóbbi összeírás alkalmával tekintettel arra, hogy itt számos oly családi ház van, melynek tulajdonjoga többekkel közös, úgy jártak el, hogy a közös tulajdonosok mindegyikét, ha mint ilyen telekkönyvileg be volt jegyezve, s az ingatlanból reá eső tulajdon a törvényben kijelölt értéknek megfelelt, önálló választóképes személynek tekintették. Budán csak azt tekintették ezen pont értelmében választóképesnek, ki a 300 ezüst forint értékű ház, vagy úrbéri értelemben vett 1U telek földet, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot kizárólag tulajdonul, vagy hitvesével s illetőleg kiskorú gyermekeivel közösen bírta; s így az egyenjogú, hasonló arányú közös birtokos testvért vagy rokont kizárták, s csak a család által meghatalmazottnak, vagy a kizárólagos tulajdonosnak adták meg a szavazóképességet. A tanácskozmány e pontra nézve jövőben is azon gyakorlatot kívánná fentartani: hogy a vagy megosztott birtok (ingatlan) közös birtokosai, ha telekkönyvileg mint ilyenek bekebelezvén, és ingatlan birtokuk után 100 frt jövedelmet élveznek s egyébként a választó törvény kellékeivel bírnak, külön önálló választókul tekintetnek. — Ha a tulajdonjog valódisága ellen kétely merülne fel, úgy a választó azt a legutóbbi 8 napról szóló telekkönyvi kivonattal köteles igazolni. Az 1848. V. t.-c. 2. §-ának b) pontjára nézve: Pesten szükséges volta legutóbbi összeírás alkalmával a kereskedő és a szatócs (kalmár) között a határvonalat megvonni. Kereskedőnek tekintetett az, kinek cége törvényszékileg be van jegyezve. A szatócs nem tekintetett kereskedőnek, hanem kalmárnak, s választóképes akkor volt ha kimutatta azt, hogy 10 frt jövedelmi adót fizet. Szintúgy kellett magát igazolnia a kézművesnek ;azónkívül bekívántatott tőle az iparjegy. Budán is ez az eljárás követtetett.
