Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

322

VIII- i k kerület: Józsefváros a külsőségekkel és Kőbányával és a hozzácsatolt új sertéskereskedő-teleppel.

IX- i k kerület: Ferencváros, hozzávéve a Józsefvárosból a Stáció-utca és Üllői-út között fekvő házcsoportot (Németh Samu sarokházától) és a kőbányába vezető út jobb oldalán fekvő házakat az út mentén levő hídig, a külsőségekkel.

A Terézváros kettéválasztásának indokául szolgált a terület nagysága és a népesség sűrűsége, a Ferencvároshoz pedig a józsefvárosi Stáció-utcának egy részét azért kellett csatolni, mert különben ezen városrész választóiból nem került volna ki a fővárosi törvény 26. §-ában meghatározott 20 bizottsági tag.

Ezekután az albizottság áttér a közigazgatási kerületek számának meghatározására. Tekintettel volt itt az albizottság a népesség, a terület és az eddig fennállott városrész szerinti beosztásra. Legnagyobb figyelmet érdemel a népesség száma, mi mellett azonban a területre és amennyiben lehet, az eddig fennállott történeti városrészekre is tekintettel kellett lenni.

Az egyesült főváros legtermészetesebb határvonalát a Duna képezvén, a Duna jobb- és balpartjára eső részekkel külön-külön kellett foglalkozni, megkülönböztetvén azokat Dunáninneni (jelenleg pesti) és Dunántúli (jelenleg buda-óbudai) részekre.

Tekintettel kellett továbbá lenni arra, hogy a közigazgatási kerületek a bizottsági választókerületek szem előtt tartásával alakíttassanak (82. §) és főfigyelem volt fordítandó azon számos adminisztrácionális érdekekre, melyeknek célszerű ápolása nagyrészben a közigazgatási kerületek helyes beosztásától függ.

Nemkevésbé irányadó volt e tekintetben az is, hogy az egyesített fővárosnak közigazgatási kerületekre osztása nem puszta formaság, hanem a kerületi elöljáróságok felállítása által a fővárosi közigazgatásnak tényleges decentralizációja, miáltal minden kerületben oly közigazgatási tényezők hivatnak életre, melyek egy-egy kerület népességének igen fontos és a közélet minden rétegét érintő közigazgatási követelményeit hivatnak helyettesíteni vagy közvetíteni.

Azon terjedelmes hatáskörnél fogva tehát, melyet a kerületi elüljáróságok a főv. törv. 83. §-a szerint betölteni hivatvák, a lakosság életbevágó érdekeinek szempontjából, de magából azon elvből folyólag is, hogy a jó közigazgatás egyik főkelléke a végrehajtás közvetlensége, nagyon fontos dolog az, hogy a főváros hány közigazgatási kerületet nyer egy-egy elüljárósággal.

Mindezen szempontokra való figyelemmel az albizottság javaslata tehát az, hogy Budapesten annyi közigazgatási kerület és elöljáróság legyen, ahány választókerület, t. i. kilenc, amelyből Budára és Óbudára esnék 3, Pestre pedig 6 s hogy ezen közigazgatási kerületek területi beosztása a választókerületek beosztásával egyenlő legyen.

Buda és Óbudára nézve, tekintve népességének számát, elég volna ugyan 2 kerület, de ezt meg nem engedi a városnak területi fekvése s az a körül-