Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
278 a fővárosnak bizalma van; mert én ilyennek képzelem, ilyennek akarom azon főpolgármestert, akiről szó van. E § ellenzői azzal vélik a főváros közigazgatásának rendezését, mert ezen §-ban kezdődik a főváros sajátlagos közigazgatási rendezése, a legcélszerűbben megkezdhetni, hogy a végrehajtó hatalom viselőjét a főváros éléről egyszerűen mellőztetni kívánják. Bocsánatot kérek, ezzel nem rendeztünk még semmit, fenmarad még a kérdéseknek igen sok, igen fontos része, melyek megoldatlanul és függőben maradnának. Én nem akarom mindezeket taxatíve elősorolni; csupán egyre figyelmeztetem a házat. Ugyanis nem hallottam még eddig felemlíttetni semmi garanciát arra nézve, hogy hát miképen óvatnának meg az államnak minden részről elismert fontos érdekei minden sérelemtől; mert nemcsak a mostani időre, hanem meglehet, hogy hosszabb időre, talán egy félszázadra alkotunk törvényt. Arra a kérdésre pedig, hogy kinek lesz hát a főpolgármester felelős, a felelet az: felelős lesz a kormánynak, a törvényhatóságnak és az egész lakosságnak, mert kérdőre vonhatja mindenki a közgyűlésen és a hírlapokban, és ha a vád alapos, — oly időkben élünk és hála Istennek, hogy úgy van — a vád súlya alól nem menekülhet senki. Ha egy és más főispán — miként ezt többen fölhozták — nem felel meg egészen hivatásának, ebből nem az következik, hogy rontsuk le az egész institúciót; hanem az, hogyha vannak ezen institúciónak hiányai, siessünk azokon javítani, tegyük az intézményt életképessé, hozzuk összhangzásba az önkormányzat és az állam érdekeivel. Jól rendezett közigazgatás nélkül állami létünk biztosítva nincs. Ezen rendezést pedig nem fogjuk elérni soha, egyedül csak azzal, ha a főispáni intézmény elé minden alkalommal akadályt gördítünk és a tekintélyét leromboljuk. Mi mindnyájan egy nagy, lehetőleg jól szervezett és a ránk bekövetkezhető viharokkal szemben győzelmesen és dicsőségesen megállható magyar államot óhajtunk; mindnyájan óhajtunk ezen állam számára egy, szellemileg és anyagilag hatalmas, magyar fővárost, nemzeti művelődésünknek oly központját, mely a részekre ellenállhatlan vonzerőt és befolyást gyakoroljon. Buda-Pest már geográfiai tekintetben is oly kedvező helyzetben van, hogy meg van benne minden kellék és előföltétel arra, hogy világvárossá fejlődhessék. Fővárosunkat a jó Isten megáldotta a természet minden adományával és kincsével gazdagon. (Paczolay közbeszól: Homokkal is!) Igen, homokkal is és ez is jó. Berlin körül is van ily homok, ami nem akadályoztatta abban, hogy világvárossá legyen. (Tetszés.) Nem kell egyéb, minthogy e kincseket kellőleg fölhasználjuk és Buda-Pest egy-két évtized alatt Európa legkeresettebb, leglátogatottabb pontjává fog válhatni. De mindéhez mindenekelőtt kellőleg rendezett, szervezett, jól vezetett, folyton éber és tettre kész közigazgatás kell. Csak ily közigazgatás nyújthatja mind az államnak, mind Pest városának azon eszközöket, melyek által gyarapodhatik. És ha úgy vagyunk meggyőződve, hogy a jelenlegi közigazgatás nem felel meg ezen magasztos és jogosult igényeknek, ne tűrjük azt egy percig sem, mert minden perc veszteség a hazára nézve,
