Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
277 ségek teljesítését, akkor ne zárják ki a 20.000-en kívül azokat, akik szintén járulnak a terhekhez és a kötelességek teljesítéséhez. Havas S. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nem fogadhatom el sem a különvéleményt, sem pedig az ezen szakaszra beadott módosításokat, nem fogadhatom el pedig azért, mert mindezen módosítványok negálják a végrehajtó hatalom képviseltetésének a fővárosban szükséges voltát; én pedig ellenkezőleg úgy vagyok meggyőződve, hogy e képviseltetés úgy az állam, mint különösen a főváros érdekében kívánatos, sőt szükséges. Nem fogadhatom el a móuosítványokat azért sem, mivel szerzőik abból a nézetből látszanak kiindulni, hogy a főváros közigazgatását helyesen, t. i. úgy az önkormányzat, mint az állam érdekének megfelelőleg, be lehet rendezni és lehet kezelni anélkül, hogy a végrehajtó hatalom törvényszerű felügyelete biztosíttatnék; én pedig az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Én azt hiszem, hogy az államfenség fogalmából önkényt következő ezen felügyeleti jog gyakorlását mindenkép biztosítani kell. Ami a fővárosi közigazgatás rendezését illeti: közigazgatásunk egész rendszere a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870: XLII. t.-c.-ben van lefektetve. Ezen rendszernek egyik alap és sarkalatos elve az, hogy minden törvényhatóság élére a végrehajtó hatalomnak egy-egy képviselője állíttassák. Már maga az organikus törvény ezen alaprendelkezésére való hivatkozás elégséges annak bebizonyítására, hogy nem lehet e részben a fővárosra nézve kivételt tenni. A fővárosi törvényhatóság jogköre, municipális attribútuma a többi törvényhatóságok jogkörével egyenlő: azon körülmény pedig, hogy ügyköre sokkal tágasabb és a tárgyakra nézve is sokkal jelentékenyebb, nemcsak hogy mit sem változtat e kérdés elvi nagy fontosságán, de a legdöntőbb argumentumot szolgáltatja amellett, hogy az országszerte bevett általános szabály alól itt sem kell kivételt tenni. (Helyeslés.) Nem lehet egy egész rendszerből annak egyik, épen fősarkelvét kiszakítani anélkül, hogy maga ezen rendszer meg ne ingattassék és ezzel a többi municipiumok hatósági élete ingataggá és hullámzóvá ne tétessék. (Helyeslés.) Nekünk fejlődésünk első — hogy ne mondjam — kezdetleges korszakában ily ingatagságot, ily határozatlanságot, hogy ne mondjam — rázkódtatást — kerülnünk kell. Steiger hivatkozott a főváros különleges viszonyaira. Igaz, társadalmi, közművelődési, közgazdászai és sok más tekintetben a főváros magasan áll a többi törvényhatóságok felett; de a fővárosnak épen ezen eminens állása követeli, hogy mivel a kormány ezen nagyszerű országos érdekek képviseltetésére és előmozdítására a legelső sorban van hivatva, mivel ennélfogva a kormánynak a fővárossal való érintkezései sokkal sűrűebben és a tárgyakra nézve sokkal nagyobb jelentőségben fordulnak elő, mint bárhol másutt; történjék intézkedés arra nézve, hogy a kormánynak ezen érdekekre való alkotmányos ingerenciája a fővárosban mindenkor akadálytalanul legyen gyakorolható, ami az én felfogásom szerint csak úgy lehetséges, ha ezen érintkezést a fővárosban oly közvetítő eszközli, akihez mind a kormánynak, mind pedig
