Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
259 szellemével“. Fogják pedig mondani azért, nehogy úgy járjanak, hogy a gyűlölet irányukban úgy nyilatkozzék, hogy az ablakon dobálják ki e tisztes urakat és higyjék meg önök, hogy ha Pestre nézve a közhangulattal oly ellenkező intézményt hoznánk be, mely ellenkezik az érdekelteknek jogérzelmével, egyenlőségével, demokratikus szellemével és ha azon kor eljönne, akkor, ha jószántukból nem mennének, bizony menetnének. (Derültség a szélső baloldalon.) Én már ezt megértem 1848-ban azok irányában, kik az akkori adminisztrátori rendszer hívei voltak. Belátták maguk, hogy a 48 ellenkezett az adminisztrátori rendszer szellemével és maguk vonultak vissza. Tehát mert azt óhajtom, hogy válságos időben ilyenek ne történjenek, a különvéleményt pártolpm. (Helyeslés balfelől.) /Hoffmann P. Nem nézhetem hidegvérrel, ha oly intézmények életbeléptetése szándékoltatik, melyek ellenkeznek az 1848-iki törvények szellemével és az 1848-at megelőzött élet fejleményeivel. Egyike ezeknek a jogegyenlőség. Hogy mind a virilis szavazatok intézménye, mind azon módozat, mely a központi bizottság javaslatában előfordul, ellenkezik a jogegyenlőséggel, ezt senki kétségbe nem vonta. De nem a jogegyenlőség szempontjából akarok Ítélni. Én kész vagyok ráállni más térre is, és el akarom ismerni in thesi, hogy meg lehet szorítani a jogegyenlőséget azon elv szerint, hogy „salus rei publicae suprema lex esto“; de csak egy föltétel alatt engedem meg ezt, hogy legyen kétségkívül bebizonyítva, hogy a jogegyenlőségnek ilyen megszorítását a közérdek kívánja. Kérdem már most, vájjon kívánja-e e politikát a közérdek? Kész vagyok a jogegyenlőséget föladni, ha bebizonyítják, hogy a jó közigazgatás kívánja ez intézmény behozatalát. De kérdem, biztosítja ezt a vagyonosabbak túlsúlya? Egy cseppel sem inkább, mintaválasztás. Puszta feltevés az, hogy a kiknek nagyobb vagyonuk van, tüzetesebben foglalkoznak majd az igazgatással és jobban kormányoznak. Ennek ellenében mi, kik a választást kívánjuk, azt állítjuk, hogy ez a választási rendszer mellett is elérhető, mert fel lehet tenni, hogy a választás mellett azok fognak a bizottságba bekerülni, kik arra leginkább képesek. Egyébiránt nem is igen beszélnek ez intézmény védelmezői a közigazgatás szükségéről; nem is azzal indokolják már az intézményt; az egyedüli érv az, hogy a nagyobb vagyonúaknak kell befolyást engedni. Ez érv fölött — gyenge szavakat akarok használni — ámulatomat kell kifejeznem. Az egész világon azzal törődnek és térpelődnek, hogyan lehetne a vagyonosabb ellenében a szegényt biztosítani; (Élénk helyeslés balfelől) és hallatlan dolog, hogy nálunk biztosítékot keresnek a vagyonos számára a szegény ellen. (Hosszas helyeslés balfelől.) A szegény munkás amúgy is megadja a túlsúlyt annak, akinek a szerencse és vagyoni viszonyai megengedik, hogy idejét a közügyekre fordítsa; ezek élvezik a jogot és ezt nem irigylem tőlük; de ezen természetszerű túlsúlyt még fokozni is: ehhez nekem nincs érzékem, ez ellenkezik mindennel, mi a világon történt.. A görögök és rómaiak századokon át azzal foglalkoztak, hogy kell megmenteni a szegényt a gazdag nyomása alól. Nézzék Angol- és Franciaországot; mindenütt ez irányban 17*
