Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
254 saját közvetlen érdekeikkel kapcsolatba hozhatják. Azt se állítom, hogy a legnagyobb adót fizetők közül választandók valamennyiének ugyanazon személyes érdekei lennének. De a kiváltságolt nagy vagyonú osztály igen könnyen talál érintkezési pontokat és gyorsan tud közös előnyökre oly koalíciót alkotni, melynek ellenében nincs konkurrencia. — Mi oka lehet a törvényhozásnak arra, hogy megszüntesse a képviseletnek ama rendszerét, amelyet a fővárosoknak az 1848. törvényhozás megadott és melynek alapja a tiszta választás? Hisz e rendszer öt év alatt is annyira emelte a fővárost, hogy mai és az 1867. előtti állapota közt szembeszökő a nagy különbség. Mindezeken felül a virilisek intézményének fővárosunkban mellőzését a magasabb politikának exigenciái is követelik. Ha valahol, nagy városokban annyi minden rendű és rangú, műveltségű, vagyonú és foglalkozású embereknek mondhatni vásárterén legkevésbé tanácsos fölemelni a reakciónak gyászos zászlóját. Szapáry Gy. gr. előadó: Molnárral szemben mondhatnám azt, hogy nem kaszt, nem privilégium alkotásáról van itt szó, hanem olyan qualifikációmegállapításáról, melyet idővel elérhet a hon minden polgára. (Mozgás balfelől.) Nemcsak a vagyonosodás, hanem az értelmiség bizonyos fokának megszerzése által is. Ha pedig Molnár arra fektet súlyt, hogy a törvényhatóságok ne annyira politikai jogokat gyakoroljanak, hanem inkább az adminisztráció ellenőrzésével foglalkozzanak, akkor mindenesetre inkább vannak az adminisztráció ellenőrzésében érdekelve azok, kik a törvényhatóság költségeihez nagyobb mérvben járulnak, mint azok, kik ahhoz csekélyebb járulékot szolgáltatnak. De a vitát ezen térre átvinni nem akarom. Csak ki akarom fejteni az indokokat, amelyeknél fogva ezen intézmény a fővárosokra nézve is javaslatba tétetett. Azok az elvek, melyeket a törvényhozás valamely törvény alkotásánál helyeseknek és jóknak ismert el, hasonló törvény alkotásánál romba nem dönthetők, e törvénynek tehát összhangzásban kell lenni a törvényhatósági törvénnyel. A törvényhozás biztosítani akarta a törvényhatósági ügyek elintézésére a befolyást az értelmiségnek és azoknak, kik a költségekhez nagyobb mérvben járulnak, ezen elvqek — bár módosított alakban — alkalmazása a fővárosokra is szükséges.^^ Radocza J. A magam és Steiger nevében a következő módosítványt nyújtom be: „Bizottsági tagokat és póttagokat a fővárosokban a föntebbiek szerint választójoggal bíró polgárok választanak. Ezen választás választókerületenként eszközlendő oly módon, hogy a főváros egész területe az illető lakosság számához arányosított, lehetőleg egyenlő választókerületekre osztatik és ezen kerületekre a 400-at tevő bizottság tagjainak és megfelelő póttagoknak száma ugyanazon arány szerint lehetőleg akként osztatik el, hogy minden egyes kerületre 20-nál kevesebb és 40-nél több képviselő és megfelelő póttag ne essék. Minden egyes ily választókerület csak annyi képviselőt és póttagot választ, tehát annyi egyénre szavaz, a hány a kerületre kiosztva volt.“ (Helyeslés a baloldalon.) Én a virilis szavazatot a fővárosi törvényhatóság
