Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
191 intézkedések foglaltatnak, melynek 55-ik §-a szerint főváros élén egy főispán áll, kit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevez ki és mozdít el. > áfoispam méltóság e köztörvényhatoság kebelében uj intézmény s ezen got demokratikus alapon álló alkotmányos kormányformánk közepette teljesen feleslegesnek tartjuk, minthogy ezen új méltóságnak felállítását a fővárosi köztörvényhatóságról szóló törvényjavaslatban a magy. kir. kormány részéről indokolva nem szemlélhetjük, azon véleményben vagyunk, miszerint a magy. kir. kormányt ezen intézménynek a fővárosban meghonosításánál azon kettős tekintet vezérelhette, hogy a kormány úgy miként a megyéknél, a törvényhatóság kebelében is a közjogi téren saját képviselőjét bent lássa; és hogy a főváros közigazgatása terén felelősséget nem vállalhatna anélkül, hogy annak ügykezelésére közvetlen hatást ne gyakorolhassorp>Ami az első feltevést illeti^gy vélekedünk, hogy a magy. kir. kormány ily módoni képviseltetésének csak két feladata lehet: a) támogatni a magy. kir. kormány intencióját a közgyűléseken azon esetben, ha valamely rendelet vagy sérelmesnek, vagy célszerűtlennek látszanék; b) sikert szerezni oly rendeleteknek, melyek a törvény szerint feltétlenül végrehajtandók, a törvényhatóság ellenszegülése esetében. > ..'.Azonban a főispánnak támogatásából a kormány nem fog több erőt meríteni, mint saját leirataiból, mert maga a hivatali helyzet megfosztja a főispán eljárását és indoklását a szabad és független meggyőződés külszínétől; de nem is kell tartani attól, hogy a törvényhatósági testületnek tagjai között nem fognak találkozni elegen, kik képesek is, hajlandók is a kormány intencióját független meggyőződésből sikeresen támogatni; és valóban szomorú, sőt tarthatatlan lenne egy oly. kormány állapota, amelynek a főispánon kívül más pártolója nem akadna. A kormányrendeletek végrehajtását illetőleg pedig tudjuk azt, hogy 1848. év előtt számos ily esetek fordultak és fordulhattak is elő, minek okát abban találjuk, mert a törvény a felírhatási jogot nem szabályozta; a törvényhatóságok tehát a félretételt határ nélkül jogosan gyakorolhatták. Ellenben, ha az 1870. évi XLlI-ik törvénycikk 16-ik §-a érvénybe lép, alig képzelhető, hogy a főváros köztörvényhatósága már most nem is a kormánynak, hanem a törvénynek ellenszegülne. /Hogy a kormány a fővárosi törvényhatóság intézkedései irányában a főfelügyeletet csak azáltal gyakorolhatná üdvösen, ha annak kebelébe saját közegét ékeli be, ily szokássá vált netán indoklás érvénnyel bírhat talán a közlekedés hiányában szenvedő távoli megyékben, hol különböző elemek és érdekek a kormány törekvéseivel ellentétbe helyezhetik magukat; de itt a főfővárosban, hol a nyilvánosság elől legkisebb közérdekű tárgy el nem vonatik; hol a törvényhatósági határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvek hiteles példányai hétről-hétre a közgyűlés után azonnal és nem úgy, miként a megyéknél, a határozatoknak ténnyé válta után évnegyedenkint a m. kir. kormány elébe közvetlenül felterjesztetnek; hol a napi sajtó a fővárosi ügykezelés felett sza
