Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
192 kadatlanul éber szemmel őrködik és a közgyűlések tárgyalásait azonnal az ország színe elé állítja; mondjuk ismételve itt, hol az ország kormánya maga a törvényhatóság területén él és saját szemeivel látja a fővárosi köztörvényhatóság működését; itt ezeqúj méltóságnak felállítását egyáltalában feleslegesnek kell mondanunk. ^ Azon nagymérvű befolyást és mondhatni határtalan hatáskört tekintve, melyet a fővárosról szóló kormányi törvényjavaslat a köztörvényhatóság vagyoni és személyi ügyeibe való beavatkozhatással a főispán számára, a nagyközönségnek az ő személyére és kinevezésére való legkisebb befolyás nélkül biztosít, oly nagyhatalmú intézkedésnek ismerjük fel, melyet parlamentáris kormányformáinkkal összeegyeztetni képesek nem vagyunk. Habár tehát az ügyek állására való tekintettel alig van kilátás arra, hogy a főispáni méltóság a főváros rendezése alkalmával mellőztetnék, részünkről mégsem marad egyéb, mint továbbra is ragaszkodni azon elvhez, miszerint ily méltóságra a főváros különleges viszonyainál fogva szükség nincs, még azért sem, mivel egy főispán nemcsak a kormány által részére kijelölt feladatának s intencióinak, de még kevésbé lesz képes a fővárosi adminisztrációval kapcsolatos hivatásának megfelelni, hacsak azon állás valóságos városi tisztviselői állásnak nem tekintetik, mivel rendszeres tisztviselői működés nélkül a közgyűlés elébe utalt nagyfontosságú ügyek tárgyalása feletti elnökösködést sem lesz képes teljesíteni. Mindezeknél fogva tiszteletteljes kérelmünk lesz az: hogy a főváros rendezéséről alkotandó törvényben a főispáni méltóság mellőztessék és ehelyett a főváros legfőbb tisztviselőjének állása elfoglalásában a fővárosi közönség némi befolyása biztosíttassák azáltal, hogy annak főpolgármesterét a köztörvényhatóság hármas kijelölése mellett Ő felsége a király nevezze ki. Áttérve most a törvényjavaslat némely egyes szakaszaira, azok közt egyik nagyfontosságú annak 72-dik §-a, melyben a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIIl-dik törvénycikk VIII. fejezetének alkalmazása a fővárosra is kiterjesztetik. Tekintettel arra, hogy a közgyűlés és tanács, valamint az állandó bizottmányok és a főpolgármester hatáskörét szabályozó fővárosi törvényjavaslat V-dik fejezete §-aiban a fővárosi községi vagyon kezeléséről és háztartásról speciális intézkedések foglaltatnak; ennélfogva a községek rendezéséről szóló törvény VIII-ik fejezetének a fővárosra egészben való alkalmazása nem indokolható; egyedül a 131., 132. és 133. §-ok azok, melyek a fővárosi kormányzatnál szintén alkalmazandók volnának. A 77-dik §-ban némely tisztviselők részére előírt minősítvény követelését a polgármesterekre és a tanácsnokokra is ki terjesztetni szükségesnek véljük. A Vili. fejezetben foglalt vegyes és átmeneti intézkedéseknél a 80-ik § 5-ik pontjában a rendőrség az új rendőri törvények életbeléptéig jelenlegi szervezetében fennállónak jeleltetik s a közrendészet ügyében szabályok alkotási jogát a két város részéről választott küldöttség fogja gyakorolni. íly helyhatósági szabályok alkotási jogával alkotmányos államban egy
