Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
178 Kijelentvén tehát azt, hogy a bizottmány az egyesítés eszméjét egyelőre elvben, de csak is elvben, pártolhatja, bátorkodik felhozni azon érveket és indokokat, melyek jelenleg még a tényleges egyesítés ellen szólanak. Vájjon Budának Pesttel való egyesítése e városok jólétének előmozdítására fog-e szolgálni? elméleti úton soha, hanem csak a létező tények és körülmények összehasonlítása, valamint a kölcsönös hatás és ellenhatás mérlegelése mellett gyakorlati úton lesz megállapítható. De épen ezért és mivel a két város összeolvasztása mindkettőjének jövőjére oly annyira fontos, hogy szinte életkérdésnek lehet állítani, annak tényleges keresztülvitele körül a legnagyobb óvatosság szükséges, különösen pedig, hogy az előzmények tisztába hozatala nélkül el ne határoztassék. Ellenben a törvényjavaslatban már azt látjuk, hogy az egyesítést elvben és feltétlenül mondja ki és mellőzi azon előzményeket, melyektől az egyesítés mint következmény függ. Az ügyállást tehát merőben megfordítja: nem óhajtást, melynek teljesítése feltételes, hanem rendeletet foglal magában, mely szerint az egyesítésnek minden áron — habár később kivilágosodnék is, hogy csak a két város jólétének rovására történhetik — okvetlenül végre kell hajtatni, mert a törvények nem azért hozatnak, hogy írva maradjanak. Pedig vannak fontos okok, legalább Pest városa részéről és lesznek kétségtelenül Buda részéről is, melyek óvatosságra intenek s melyeknek a gyakorlat által előbb kell megszüntetniök, mintsem az egyesítés tényleg létre hozatnék. Az ily okok részint hasontermészetüek, részint másfélék, azon intézményekkel, melyek a kormányi indokolás élején, mint olyanok hozatnak fel, melyek előbbi időkben szintén akadályt képeztek, de mint pl. a fővárosi közmunkák, a népnevelés, indirekt jövedelmek stb., részint a törvényhozás, részint kormányi intézkedések folytán már megszüntetvén s a gyakorlat által az életben akadályok lenni megszűntek. Ily okok, állapotok és tények száma azonban még felette nagy, s ezeknek megszüntetése előbb szükséges, mint sem az egyesítés tényleg eszközöltetnék. Hogy pedig ennek bővebb indokolása nem szükséges, kitűnik magából a törvényjavaslat 82-ik §-ából, mely szerint a három város közvagyonának, tartozásainak és jövedelmeinek közössé tételéről, vagy továbbra is külön kezelésmódjának megállapításáról készítendő munkálat végett bizottság kiküldését rendeli. Vájjon ezen küldöttség a legjobb akarat mellett is képes lesz-e feladatát oly képen megoldani, hogy munkálata közel 300.000 lélek nagy részének megnyugvását eredményezze ? ebben mindenesetre kételkedünk, miért is ha a jelölt akadály valóban létezik, mindenekfelett első szükség azt a tényleges egyesítés előtt úgy közigazgatási, mint vagyoni tekintetbe megoldani. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy a két város egyesítésének kérdése a rendezési kérdéstől merőben különbözik és pedig két fő tekintetnél fogva; úgymint: 1-ször a rendezési kérdés megoldása körül főleg a közigazgatás érdeke
