Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
179 határoz; az egyesítés kérdése körül ellenben főleg a két város különleges vagyoni és gazdasági viszonya dönt. 2-szor a rendezést mindenekelőtt törvény által kell megállapítani és ez után hajtani végre közigazgatás útján. Ellenben az egyesítést mindenek előtt közigazgatási úton elő kell készíteni és csak, miután ekként az akadályok elhárítva vannak, és az érdekek kiegyenlítve lettek, lehet az egyesítést, mint tényt, törvényesen kimondani. Mindezeken kívül az egyesítésnek, mielőtt mint tény törvénybe iktatható volna, van egy előzménye, mely sem a törvényhozástól, sem a közigazgatási eljárástól nem függ, s melyet a kormányi indokolás számba venni szükségesnek nem tartotta; nevezetesen mindaddig, míg a két város polgárainak magánviszonyai a kölcsönös érintkezés terén kereskedelmi, ipar és társadalmi tekintetben annyira össze nem fűződnek, hogy a budai Pesten és viszont a pesti Budán magát honosnak érezni nem fogja, — az egyesítés bár törvény és közigazgatás útján végrehajtatik is, csak papiroson fog maradni; a viszonyoknak ezen összeszövődése pedig függ a két város közötti közlekedésnek szaporításától és könnyítésétől, mely utóbbinak szükséges voltát a kormányi indokolás is, bár indirecte érinti ugyan, de csak azon vámokról és illetékekről tesz említést, melyek a két város közti vámszedésre szorítkoznak; ellenben mellőzi az ezeknél sokkalta terhesebb akadályt, melyet a dunai hídon való közlekedés, úgy a kereskedelemre, valamint a közlekedőkre súlyosan ró. — Csak akkor, ha a már meglevő, valamint célbavett hidakon a közlekedés díjmentessé tétetik, fog megindulni az életnek azon munkája, mely megszoktatja a két város polgárait, hogy egymást ugyanazon község tagjainak tekintsék. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk itt, hogy a bizottmánynak egy része a tényleges egyesítés akadályául a hídvám eltörlését „conditio sine qua non“ gyanánt nem tekinti. Mindezeket nem azért láttuk szükségesnek felhozni, mintha ezek által az egyesítés lehetetlensége volna bebizonyítandó, hanem csak azért, hogy reá mutassunk azon akadályokra, melyek elhárítandók, mielőtt az egyesítés tényleg létrehozatnék. Áttérve most már az egyesítés kérdésétől a törvényjavaslat többi részére, jelentésünk a kitűzött záros határidő rövidsége miatt főképen az elvi kérdésekre és azon nagyobb jelentőségű egyes szakaszokra szorítkozik, melyek az eddigi városi önkormányzatot lényegesen megváltoztatják. Egy körülményre azonban kötelességünk figyelmeztetni, arra t. i. miszerint ezen egész törvényjavaslatnak szövege az 1870. évi XLII. és az 1871. évi XVIIl-ik törvényekkel összeszőtt szerkezetben adatott ki. Mely körülmény a kormányi előterjesztményben azzal indokoltatik, hogy miután az idézett törvények bizonyos részei a fővárosra szintén alkalmazandók lesznek, azon részek, illetőleg fejezetek és szakaszok ezen törvényben egyszerűen idéztetnek, nehogy a törvényjavaslat igen terjedelmessé váljék. Ennek ellenében a gyakorlat helyessége által azt tartjuk indokoltnak, hogy bármily terjedelmessé váljék is az idézendőkül jelölt 12*
