Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
174 A tisztviselők választásáról szóló VI. fejezet az 1870. XLII. t.-c. V. fejezetében foglaltaktól annyiban tér el, hogy e javaslat 74. §-a szerint az itt elősorolt tisztviselők, vagyis a szorosan vett tanács tagjainak megválasztását a bizottságra, a 75. §-ban elősorolt tanítói és tanári, továbbá a számadási kötelezettségben álló valamennyi tisztviselő és segédszemélyzet megválasztását pedig a tanácsra ruházza, holott az idézett törvény 65. §-ában a törvényhatósági joggal felruházott városokban a segéd- és kezelőszemélyzet a bizottság által választandónak mondatik ki. Ezen osztályozás szükségessége mellett részint a főváros kivételes viszonyai, részint pedig a törvény külön rendelkezéseiből meríthető indokok szólanak. Az előbbiek sorában megemlítendő, mikép a főváros összes tisztviselőinek és rendszeresített alkalmazásban levőknek száma a szegődvényeseken kívül az 500-at is meghaladja; szaporodni fog ezentúl e szám kerületi elüljáróságok és tisztviselőknek szintén vagy 200-ra menendő személyzetével. Ha tehát mindezeknek a megválasztása az időnkint üresedésbe jövő helyek betöltésével együtt a bizottságra ruháztatnék, nemcsak a közügyek ellátására szükséges időnek nagyrésze a minden alkalommal sűrűén jelentkező s maguk részére pártokat alakítani törekvő folyamodók által vétetnék igénybe, hanem az illető állomások helyettes betöltése is inkább kétségessé tétetnék, mi különösen a tanári és tanítói állomások, továbbá a pénzkezelő és számadással járó hivatalok betöltésénél komoly következményeket szülhetne. Amidőn pedig a törvény az összes városi vagyon- és pénzkezelésre nézve a tanács tagjait egyenkint és egyetemleg teszi felelőssé, mely felelősség az illetők összes vagyonára kiterjedő szavatossági kötelezettséggel jár, midőn továbbá az összes végrehajtás a városi tanács tagjaira nehezedik, akkor a méltányosság azt követeli, hogy a tanácsnak azok megválasztásában, kiknek hivatalos működéséért felelőssé tétetik, szabad kéz engedtessék. A tanári és tanítói állomásokért pályázók minősítvényeinek megbírálására pedig sokkal alkalmasabb egy kisebb a képzettség magasb fokán álló testület, mint a 400 főből álló bizottság, melynek jobb meggyőződése gyakran a tömegek félrevezetésének áldozatául esik. Különben e fejezetnél megemlítendő, mikép ennek szövegezését eképen maga a fővárosi enquéte-bizottság egyhangúlag javaslotta. Végre a törvényjavaslat 78. §-ára nézve meg kell jegyezni, mikép a törvény 68. §-a, mely szerint a tisztújító szék tartamára a főispán jegyzőt és tiszti ügyészt helyettesít, a főváros tisztválasztásánál mellőzendőnek és e helyett a törvényjavaslat ezen szakasza felveendőnek tartatott, mely először a törvény azon kívánalmának, hogy a törvényhatóság a legszükségesebb közegeket egy percig se nélkülözze, megfelel, másodszor pedig azon tapasztalt visszásságnak szegi útját, hogy tisztújítás megkezdésével a választás alá eső állomásokon levő tisztviselők lemondásaikat beadván, magukat mindaddig, míg ezen
