Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

166

ezen és még más alább elősorolandó szakaszainak, a szabad királyi és önálló hatósággal felruházott egyéb városokra is alkalmazásáról, legrövidebb idő alatt külön törvény alkottassék.

Ezen üdvös intézkedésnek tehát a fővárosra is kiterjesztése ezáltal teljesen indokoltatik.

Az árva és gyámhatóságról rendelkező 8. §-ban annyiban történt a köztörvényhatósági törvény hasontárgyú 8. és 9. §§-aitól eltérés, amennyiben:

a) az árva- és gyámhatóságot a fővárosi törvényhatóság nem egy állandó központi árvaszék, hanem a közigazgatási tanács útján gyakorolja;

b) az árvaszék személyi szervezete nem határoztatik meg, hanem úgy a szervezet, mint a tanács felügyelete alatt alakítandó árvaszék működési körének meghatározása, a fővárosi törvényhatóság szabályalkotási jogának tartatik fenn.

Ezen eltérés következőkben találja indoklását.

A fővárosok törvényhatósági teendőinek halmaza eddig is olyannyira növekedett, hogy ezeknek ellátása végett úgyszólván hetenkint kell közgyűlést tartani.

Ezen nagy elfoglaltatás és az itteni árva és gyámügyek sokasága mellett egy nagy, csak időnkint együttlevő testületnek, az összes árva- és gyámügy kellő ellátására és a több millió forintra menő árvapénzek helyes kezelésére felügyelnie merőben lehetetlen.

Felügyelet nélkül hagyni pedig a törvényhatóság nevében működő árvaszéket annyit tenne, mint a törvényhatóság kebelében egy új és önálló hatóságot alkotni, melynek azonban minden tettéért a törvényhatóság volna felelős. Ezen felelősségnél fogva tehát szabja meg a törvényhatóság maga az árvaszék hatáskörét és ez utóbbi a Pesten eddig is régi idő óta fennálló gyakorlathoz képest, melyet az 1870. XL1I. t.-c. 10. §-a az árvaügy országos és végleges rendezéséig ideiglenesen amúgy is fentartandónak rendelt, a tanács közvetlen felügyelete alá helyezendő, mely azon helyzetben van, hogy a felügyeletet hatályosan gyakorolhatja, mely törvény értelmében mindennemű városi pénzek kezelésére felelősség terhe alatt felügyelni tartozik és mely a felelősségre törvényszabta módon vonható is.

A törvényjavaslat II. fejezetének három szakasza a fővárosi rendőrségnek a fővárosban és annak területén egységes és állami kezelés alatti szervezését mondja ki, az e fejezet §§-aiban foglalt feltételek és határozmányok megjelölése mellett.

Központi törvényhatóságaink közrendészetének évek hosszú során át tapasztalt hiányai, melyek eltávolítására ezen törvényhatóságok részéről irányzott kísérletek mindig meghiúsultak, annak tudata továbbá, hogy oly rendőrség szervezése, minőre egy nagy ország központját képező s 270.000 ember által lakott városnak okvetlen szüksége volna, úgy költség, mint a közrendészeti érdekek állandó és biztos kielégítése szempontjából, a testvérvárosok erejét túlhaladja, végre a külföldi államok és fővárosok példája, melyeknek úgy-