Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

130

alá venni, hanem a fontos elvi pontokat kiemelve ezek fölött fog megállapodásra jutni.,'Hly pontokul, melyek discussio alá bocsátandók, a következők jelöltettek ki:

1. A két testvérváros egyesítése, 2. a rendőrség, 3. a főispán, 4. a virilis szavazat, 5. a tisztviselők csak bizonyos időtartamra választassanak-e vagy egész életre? 6. a választás közvetett legyen-e vagy közvetlen? 7. a tisztviselők szavazati jogának kérdése, 8. a választóképesség, 9. a beligazgatás köre. A megvitatandó kérdések e sorrendje el is fogadtatott.

..Mindjárt az első kérdés, a két főváros egyesítése körül élénk és hoszszabb eszmecsere fejlődött. A nézetek közötti eltérés nem annyira a kérdés érdemére vonatkozott, mert az egyesítést egy szónok sem ellenezte, mint inkább arra, hogy nehány enquéte-tag nem akarta az egyesítést már most kimondani, hanem előbb a két város anyagi s másnemű viszonyait beható vizsgálat tárgyává kívánta tétetni. Az enquéte számos tagjai azonban kifejtvén az egyesülés országos és helyi nagyfontosságát és kiemelvén, hogy az egyesülést nemcsak elvileg kell kimondani a törvényjavaslatnak, hanem azt tényleg ki is keil terjeszteni nemcsak Buda, Ó-Budára és a Margitszigetre, valamint a rendőrségi egységet illetőleg még ezenkívül Újpestre és Erzsébetfalvára is, az elnöklő belügyminiszter az enquéte megállapodásaként kimondotta, hogy az egyesítés — az elvi szónak kihagyásával — Pest, Buda, Ó-Buda és a Margitszigetre nézve kimondatik, a rendőrségre nézve pedig még Újpest és Erzsébetfalva is fölvétetik.

E megállapodás értelmében nyilatkoztak Csengery Antal több ízben, Wahrmann Mór, Ribáry, Havas Sándor, Országh, Királyi Pál, Tavaszi, Házmán. Az egyesítést nem ellenezve, de azt bizonyos előkérdések eldöntésétől föltételezve szólották Szentkirályi, Steiger és Busbach.<?C második kérdés a rendőrség kérdése volt. Az előterjesztett törvényjavaslat idevonatkozó szakasza azt mondja, hogy a helyhatósági rendőrséget ezentúl az állam fogja kezelni, a statutarius jog azonban megmarad a városnál. E pontot illetőleg szintén különvélemény terjesztetett be, mely magáévá teszi ugyan a rendőrségnek állami kezelését, de csak amennyiben az a személy- és vagyonbiztonságra vonatkozik, a helyi policiát azonban továbbra is a város kezelése alatt véli tartandónak. E pont körül is hosszabb eszmecsere fejlődőt^ Több oldalról kifejtetett, hogy a személy- és vagyonbiztonságra vonatkozó rendőrség és a szoros értelemben vett helyi rendőrség között majdnem lehetetlen demarcationális vonalat húzni, hogy a fővárosi helyhatósági rendőrségnek kettéválasztása a rendőrségi közegek örökös súrlódásának és összeütközésének nyitna tág kaput stb.

< A tárgyhoz többen hozzászólván, névszerint Csengery A., Szentkirályi, Ribáry, Steiger, Tavaszy, végül a belügyminiszter, megjegyezvén, hogy a minisztérium kebelében már elkészült a rendőrségi törvényjavaslat, a vita menete alatt megérintett szempontokat egytől-egyig tekintetbe veszi, s a szóban levő javaslat idevonatkozó pontozatait felolvasván, a Csengery Antal föl-