Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
131 szólalása értelmében kimondja az enquéte egyhangú megállapodásaként, hogy a törvényjavaslat idevonatkozó pontjába fölveendő, 1. hogy a rendőrségi végrehajtás és a rendőri bíráskodás különválasztatik, 2. az államrendőrségre és annak hatáskörére nézve a belügyminiszter, a rendőrségi bíráskodásra nézve a belügy- és igazságügyminiszter fognak törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni, 3. hogy addig, míg e törvények életbe nem lépnek, a mostani rendőri közegek új választás alá nem esnek, 4. a város jogkörében maradó statutarius jog a két város végrehajtott egyesítéséig egy, a két város részéről, választandó delegált közeg által fog gyakoroltatni. .«^Április 27. A fővárosi enquéte második ülésében mindenekelőtt a főispán kérdését tűzték ki napirendre.^A vita megindítása előtt felolvastatott az e kérdésben benyújtott két különvélemény. Az első azon reményből indúlva ki, miszerint talán még sem lehetetlen, hogy Pest és Buda városokra nézve a törvényhozás a főispánt illetőleg is kivételt teend, a következő pontok elfogadását ajánlja: 1. a polgármestert a városi közönség választja azon mód szerint, mint a többi tisztviselőt, de a választás érvényre csak akkor emelkedik, ha a belügyminiszter által megerősíttetett, 2. a polgármestert, ha hivatalának meg nem felel, a miniszter elmozdíthatja, annak helyettesítését új választás által elrendelheti és ezen helyettesítés alkalmával az elmozdított újra nem választható, 3. az elmozdítás a leiratban indokolva igazolandó és ha helytelen, az illetőnek joga van a miniszter ellen a polgári bíróság előtt kárpótlást követelni, 4. az ily polgármesterre a főispáni teendők is átruháztatnak, amennyiben a főispáni institutio a királyi igazgatás és a hatósági tisztviselők feletti őrködés tekintetéből szükséges. A második különvélemény a főispánnak és hatáskörének fentartását indokolja a fővárosokra nézve is, úgy, amint azt az 1870. XLII. t.-c. a köztörvényhatóságokra meghatározta. Az eszmecsere kezdetét vevén, mindenekelőtt azon kérdés felett folyt a discussio: vájjon a fővárosokban legyen-e főispán vagy ne^Az igen élénk eszmecsere a mai egész ülést vette igénybe, s a szónokok többsége a főispán mellett nyilatkozott. A 10 órától 3 óráig tartó vitában résztvettek: Csengery Antal, Szentkirályi Mór, Wahrmann Mór, Ribáry, Havas Sándor, Királyi Pál, Gerlóczy, Tavaszy, Országh és Busbach. Az ülés végén a miniszter összeszámolva a hallottakat, egyszersmind megérinti a főispáni intézmény ellen a városokban sok helyütt tényleg jelentkező ellenszenvet. Ez ellenszenv a múltban nem volt egészen indokolatlan s részben onnan ered, hogy a városok és megyék közötti számos súrlódásokban a főispánok, mint kik a megyék élén állottak, rendesen a városok érdekei ellen használták fel befolyásukat, részben onnan, hogy a főispánok a privilegiált osztályokból lévén kinevezve, bizonyos neme az idegenkedésnek támadt ellenük a polgárságban. Mindennek azonban jelenleg nincs helye, minthogy a városok külön főispánt kapnak, s minthogy a volt privilegiált osztályok előjogaikat elvesztették. Egyébiránt nem is képzelhető, hogy oly fővárosi főispán proponáltassék kinevezés végett, kit a fővárosok polgársága nem vall magáénak. A miniszter e nyilatkozata után a mai ülés befejeztetett\ 9* /
