Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
mederbejutott. Az ellenzéki akció közepette ugyanis 1870. július I6-án Wahrmann Mór Házmán Ferenccel egyetértőén azon indítvánnyal állott elő, hogy a törvényhatóságok sorából a főváros kapcsoltassák ki s szervezetéről külön törvény alkottassák. Ez indítványt az ellenzék szónokai, köztük Irányi Dániel és Nyáry Pál is ellenezték, mert a külön törvény kedvezményét az összes városok számára sürgették. A kormány és képviselőház azonban elfogadta Wahrmann Mór és Házmán Ferenc indítványát, az 1870. XL1I. kiveszi a fővárost a törvényhatóságok sorából s ez intézkedés kapcsán a képviselőház utasította a kormányt, hogy a főváros szervezetéről külön törvényjavaslatot terjesszen be. E képviselőházi határozat nagyjelentőségű volt a fővárosra, mert lehetővé tette, hogy sajátos viszonyaihoz mért szervezetet kapjon, s ez úton a külföldi nagyvárosok mintájára önállóan rendezkedjék be. A képviselőház határozatának megfelelően Tóth Vilmos belügyminiszter 1871. március 9-én szaktanácskozmányt hívott össze, melynek feladata az volt, hogy a képviselőházhoz benyújtandó törvényjavaslatot előkészítse. A szaktanácskozmányban a belügyminiszteren kívül Andorffy Károly, Busbach Péter, Csengery Antal, Fuchs Rudolf, Gamperl Alajos, Gerlóczy Károly, Havas Ignác, Havas Sándor, Házmán Ferenc, Királyi Pál, Manó István, Országh Sándor, Ráth Péter, Ribáry József, Steiner Gyula, Szentkirályi Mór, Széher Mihály, Tavaszy Endre, Ullmann Károly, Wahrmann Mór és Vecsey Sándor vettek részt. Ez a szaktanácskozmány 1871. március 15-én tartott első ülésén azt vitatta meg, vájjon a főváros rendezését illető külön törvényt a fővárosok egyesítésével együtt tárgyalják-e, illetőleg a rendezési törvényjavaslatot az egyesítés alapján szerkesszék-e meg. A szaktanácskozmány véleménye e tekintetben az volt, hogy már eddig is több olyan intézmény működik ugyan, mint a közös tanfelügyelőség alá helyezett iskolaügy, a közmunkatanács s a közvetlen adóknak együttes és ugyanazon alapokradektetett kezelése, melyek az egyesítést előkészítették s azt lényegesen előmozdítják; hiányoznak azonban viszont olyan előfeltételek, melyek az egyesítés megvalósításához mulhatlanul szükségesek, ilyenek a két főváros pénzügyi, gazdálkodási és forgalmi viszonyaiban fennálló különbözőségek és hiányok. Ezek alapján a szaktanácskozmány azt határozta, hogy az egyesítést külön választja a rendezéstől s a rendezési törvényjavaslat elkészítésére Szentkirályi Mór elnöklete alatt szűkebbkörű bizottmányt küldött ki, melynek tagjai Széher Mihály, Királyi Pál, Gerlóczy Károly, Andorffy Károly, Házmán Ferenc, Országh Sándor, Ribáry József és Havas Sándor voltak. A törvényjavaslat a szaktanácskozmány határozata ellenére elvben kimondotta az egyesítést s az egyesítés tényleges végrehajtásáig átmenetileg állapította meg a két főváros azonos szervezetét. Kimondotta a rendőrség egyesítését és államosítását. Szervezte a képviselőtestületet s az elnökválasztási jogot a képviselőtestületre ruházta. A városi közigazgatás élére főispánt állított, Ikit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevez ki. Szervezte a tanácsot és a kerületi elüljáróságokat. A tisztviselők választását, a polgármester kivételével, a képviselőtestületre ruházta.
