Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
XV A törvényjavaslat megvitatására 1870. április 25., 27. és 28-án jöttek •össze a szaktanácskozmány tagjai. E tanácskozások folyamán, az egyesítésen kivül, a rendőrség államosításának tervezete adott okot erősebb vitára. Az enquéte elé terjesztett javaslat t. i. a rendőrséget egyszerűen államosította s csupán a rendészeti szabályok megállapítását hagyta a város kezében. Ezzel szemben a beadott különvélemény azt kívánta, Jiogy a személy- és vagyonbiztonsági ügyek intézésére — Szemere Bertalan 1848. évi tervezetéhez hasonlóan — közös rendőrség szerveztessék, melynek tisztviselőit a belügyminiszter nevezze ki; a rendőrség egyéb teendői pedig hagyassanak meg a városoknál. E tervezet szerint a fővárosban kétféle rendőrség lett volna, állami és törvényhatósági, az állami csendőrség, a törvényhatósági rendőrség elnevezés alatt. A különvélemény erős ellenzésre talált s azzal érveltek ellene, hogy a két intézmény közötti demarcationalis vonalat lehetetlen szabatosan megállapítani s gyakorlati szempontból teljesen célszerűtlen a rendőri teendők kettéválasztása. Az államosítás szükségességét pedig Csengery Antal védelmezte meg, utalással arra, hogy a nyugati államok fővárosaiban mindenhol állami intézmény a rendőrség. Szükségszerű következménye ez a főváros jellegének, mert itt van az állami élet központja, itt ülésezik a parlament, itt székel a kormány, s a népesség is állandóan és erősen hullámzik. Mindezek jól szervezett és erős rendőrséget követelnek, ami csupán a rendőrség államosítása útján teremthető meg. Nagyobb vitára adott okot a főispáni intézmény is. Ez intézményt t. i. a szaktanácskozmány egyik része ellenezte és azt kívánta, hogy a polgárság által választott s belügyminiszterileg megerősített polgármester ruháztassék fel a főispán jogkörével. A szaktanácskozmány többsége azonban nem fogadta el e tervezetet s a főispáni intézmény mellett döntött. A főispán jogállását a törvényjavaslat a törvényhatósági főispánok jogállásától egyes részletekben eltérően állapította meg, amit Havas Sándor terjedelmesen megindokolt különvéleményben ellenzett. Végül a törvényjavaslatba felvett virilis szavazati jog intézménye kötötte le a szaktanácskozmány figyelmét, mire nézve módosításokat ajánlottak a belügyminiszter figyelmébe. Az 1871. november hó 4-én beadott törvényjavaslat nem követte a szaktanácskozmány elé terjesztett törvényjavaslatot, hanem rendelkezéseiben is, beosztásában is önálló alkotás volt. Főbb elvei a következők voltak: A fővárosi rendőrség egységes szervezettel államosíttatik. A képviselőtestület felerészét a legtöbb adótfizetők választják. A főispánt a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezi ki. A tisztviselőket 6 évi megbízatással a képviselőtestület, a személyzet többi részét élethossziglan a tanács választja. A végrehajtás gyorsítása érdekében kerületi elüljáróságok szerveztetnek. A törvényjavaslat egyes szakaszai több oldalról ellenzéssel találkoztak. Ellenzéssel találkozott a virilis szavazati jog intézménye, melyet elsősorban a
