Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
87 •csak a szab. kir. városokban is kellenék egy oly testületi közegről gondoskodni, mely a fent címzett hatóságok állandó választmányával azonos teendőket teljesítse. Az 1848-iki XXIII. t.-c. 25. §-ában nyílt világossággal meg •van határozva, hogy a kisgyűlések teendőit a szab. kir. városokban a .a tanács végzi. Jelen törvényjavaslat szerint azonban a szab. kir. városokban állandó választmány alakításáról említés nem tétetik, de ami még különösebb »és megfoghatatlan, a tanácsról a 63. §-ban érintőleg tétetik említés anélkül, hogy a legtávolabbról is megemlíttetnék, lesz-e annak hatósági állása, s valamely hatásköre; vagyis vájjon tanács fog-e tulajdonképen létezni, vagy sem ? Mi az 1848. évi XXIII. t.-c. szellemét tartván szem előtt, a szab. kir. városokban a tanács létezését, valamint annak hatáskörét törvény által határozottan körvonalozandónak ismerjük; s ezen szükség szerint a törvényjavaslat illető pontjait az alant következendőkkel pótoltatni véleményezzük. Visszásságokat említénk ezen 5. pont kezdetében a törvényjavaslat III. fejezetének több elvi §§-ait illetőleg. Mindezen visszásságoknak szülő okai a szab. kir. városokban létező ténykörülmények nem ismerésének, vagy szándékos mellőzésének következményei. Mi az önkormányzati elv szem előtt tartásával azon meggyőződésben vagyunk, hogy a törvényhatóságok területén felmerülő, nagyfontosságú ügyekben döntő szavazattal csak oly egyének bírhatnak, kik a törvény szerint ősválasztók által ezen jog gyakorlatára a választás által megbízattak, ki ily megbízással nem bír, az döntő szavazattal sem rendelkezhetik. Nem a joggal való élés, hanem visszaélés tehát szerintünk a törvényjavaslatnak oly intézkedése, mely szerint a közgyűlésen üléssel és szavazattal bírnának nemcsak azon tisztviselők, kik e jog használatára az ősválasztók által meg nem bízattak, hanem azon tisztviselők is, kik főispáni kegyességből némely állomásra kineveztettek. E tekintetben véleményünk tehát oda irányul, hogy a törvényjavaslatban megnevezett főtisztviselők ám bírjanak ülési és szavazási joggal a közgyűléseken, de csak azon esetben, ha az ősválasztó közönség által a választmányi tagokat megillető megbízással bírnak; vagyis ha egyszersmind a bizottmányba megválasztattak. Ellenben, minthogy a tárgyalási ügyeket szab. kir. városokban a törvényjavaslat 47. §-ában felsorolt főtisztviselőknek kell legjobban ismerniök, részökre a felszólalási és megmagyarázási jog törvény által necsak biztosíttassák, hanem kötelességükké tétessék. Még helytelenebb véleményünk szerint a törvényjavaslat 48. §-ának intézkedése a szab. kir. városokra nézve. Mert azon elvet tartva szem előtt, „hogy minden munkás méltó a maga bérére“, díjtalan munkát mástól elfogadni minden szab. kir. város óvakodni fog; és tapasztalat után tudva azt, hogy ily ingyen munkálkodás annyit ér, mint bére, a tiszteletbeli állomás a szab. kir. városokban úgy, mint a megyékben egyáltalában eltörlendő volna, már azért is, mert előléptetéseknél az érdem nélküli kegyeknek más érdemes tisztviselő rovására való osztogatására a plausibilis ürügy eltávolíttatnék.
