Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
könyörgésekkel és köteles állhatatossággal Bennünket, hogy a köztük újabban egyesek által, akik mialatt a saját hasznukra törekednek, nem szégyellik megtámadni a közügyet, bevezetett sok gonosz szokás megváltoztatására, határok közé szorítására és szabályozására királyi módon törekedni és gondoskodni méltóztassunk. ... különösen üdvös kéréseiktől azt remélik, hogy kétségtelenül és mindörökké a közjót és a királyság békés állapotát, valamint az egyes személyek hasznát eredményezik majd, különösen mivel a pesti újhegyi, vagyis budai városunk polgárai között ebben az ügyben már gyakran széthúzás, viszály, a gyűlölet és a kár nem csekély keserűsége keletkezett, amelyet, hogy a királyi gondoskodás ez által tiszteletet nyerjen, a város állapota megőriztessék, a közügy haszna növeltessék, a békére, az egységre és az örömre vigyáztassék, gondosabban illik elkerülni. Erre fordítva tehát gondolatainkat, azt akarva, hogy az említett város polgárai és lakói számára Magyarország megboldogult királyai, tudniillik a mi elődeink, által nyújtott, adott és engedélyezett összes bármilyen szabadság és a szabadságok előjogai érvényesek legyenek és szilárdan álljanak, hozzátéve másokat, amelyek a mondott város állapotának megőrzéséhez, megújításához és növekedéséhez tartoznak, a főpapok, főurak, előkelők és országunk nemeseinek, akiket alább felsorolunk, valamint sok más, oldalunkon tartózkodó megfontolt tanácsa szerint, miután erről velük érett tárgyalást folytattunk, ilyen módon intézkedtünk üdvösen: először, hogy ne válasszanak közülük senkit, és ne lehessen senki bíró vagy esküdt polgár, hacsak nem birtokos köztük, ha pedig mégis, akkor nyújtson kezességi biztosítékot, amellyel a királyi felség, tárnokmesterünk vagy a budai várnagy megelégedhet. A bíró és az esküdtek választása idején továbbá senkinek se legyen szabad ott fegyveresen megjelenni, amit hogyha megtenne, egyik keze levágásának, ha pedig ott tettel vagy cselekedettel viszályt kezdene, fejvesztésnek büntetése alá essen. Ne vegyenek fel senkit maguknak a polgároknak polgári közösségébe, hacsak nem jó állapotú és dicséretes hírű családapa, és háza vagy más ingatlana van, ha pedig nem rendelkezne ingatlanokkal, akkor nyújtson kezességi biztosítékot, hogy egy éven át állhatatosan megmarad a polgárok között, és hűségesen fog a királyi felségnek szolgálni. A polgárok által választott bírót és az esküdteket is kötelesek legyenek a nagyobb hűség kinyilvánítása jeléül a királyi felségnek vagy a tárnokmesternek, vagy a budai vár várnagyának bemutatni. Ezen felül teljességgel akarjuk, és szándékosan megerősítjük, hogy a község semmilyen időben és semmiféle ügyben és semmilyen dologban nem gyűlhet össze, és ne legyen köteles összegyűlni a bíró és az esküdtek tudta és akarata ellenére, érintetlenül hagyva e téren a király vagy a tárnokmester, vagy a budai vár várnagya parancsait, amelyet, ha megcselekednének és e szabályozás ellen valamit megkísérelni merészelnének, legyenek elmarasztalva száz márka tiszta és finom ezüstben, amelyet anélkül, hogy őket elengednék, nyomban ki kell fizetniük. Ezért senki se merészelje, vagy vegyen arra bátorságot, hogy bármely ügyben vagy eseménykor kocsmában vagy az utcákon, rejtett vagy sötét, vagy akár nyílt helyeken, titokban vagy nyilvánosan tanácsokat tartson a bíró és az esküdtek tanácsán belül, kívül vagy túl, száz dénármárka terhe alatt, amelyet a királyi felség a merészelőtői teljességgel be fog hajtani. Végül azt akarjuk és megerősítjük, hogy a birtoktalan embereknek ne legyen szava és cselekedete a bíró és az esküdtek választásában. Akarjuk továbbá és jelen akarattal kinyilvánítjuk, hogy a tizenkét esküdtön kívül, akiket nevezett Buda városunkban jogosan szoktak évenként választani, a huszonnégy embert, akiket tizenkettőn túl a legújabban néhány gyenge állapotú ember kezdett választani, a továbbiakban semmiképp se válasszák. Továbbá az adót, ha ilyet a királyi felség és a város is szükség vagy haszon végett a mondott 79
