Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
A felszabadulástól Nagy-Budapestig (1945-1950)
Az újjáépítés kezdetei A romváros életrekeltésének feladatát a Budapesti Nemzeti Bizottság vállalta magára. A főváros ostromának utolsó napjaiban a Kommunista Párt Pesten illegalitásban élő vezetői felvették a kapcsolatot a német megszállás alatt létrejött Magyar Front pártjainak szintén a fővárosban bujkáló vezetőivel, és Pest felszabadításának első pillanataiban, január 21-én hivatalosan is megalakították a Budapesti Nemzeti Bizottságot. A bizottságban a Magyar Kommunista Párt képviselői mellett a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt és a szakszervezetek küldöttei vettek részt. Az egyes kerületek felszabadításának első napjaiban ott is létrejöttek — hasonló összetételben — a nemzeti bizottságok. Hatásuk kiterjedt az újjáéledő és a demokratikus fejlődés útjára lépő főváros életének minden területére. A Budapesti Nemzeti Bizottság több vonatkozásban a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány jogkörét is gyakorolta, jelentőségét növelte, hogy tevékenysége első időszakában a pártok vezetői vettek részt munkájában. A nemzeti bizottságok működése politikailag a nemzeti összefogás, az antifasiszta koah'ció elvein alapult. Következetesen és mély forradalmi demokratizmustól áthatva munkálkodtak a nácizmus, az ellenforradalmi korszak maradványainak felszámolásán. A budapesti nemzeti bizottságokban a forradalmi erők voltak túlsúlyban, a meghatározó szerepet az élet megindításában is legaktívabban részt vevő munkáspártok játszották. A fővárosban a paraszti jellegű pártok — a Független Kisgazdapárt, illetve a Nemzeti Parasztpárt — szervezése lassabban indult meg, a polgári pártok pedig alaposan meggyengülve és késve léptek a politikai élet színterére. A Budapesti Nemzeti Bizottság első ülésein kinevezte a főváros polgármesterét, a rendőrség főkapitányát, az újjáépítésben jelentős szerepet betöltő Fővárosi Közmunkatanács elnökét. Nagy figyelmet fordított a közellátás megszervezésére, a közigazgatás, a közszolgáltatások, általában a termelőmunka megindítására, vezetőket nevezett ki a gazdátlanul maradt hivatalok, intézmények, vállalatok élére, gondoskodott az oktatási, egészségügyi és kulturális szervek tevékenységének megkezdéséről stb. Országos viszonylatban a Bizottság kezdeményezte, hogy a háborús bűnösök felelősségrevonására alakítsanak Népbíróságot, megkezdte a náci és a nyilas rémtettek kivizsgálását, megszervezte a köz- és magánalkalmazottak igazolását, közreműködött a fasiszta jellegű szervezetek és egyesületek felszámolásában stb. A felszabadult főváros első polgármestere a kisgazdapárti Csorba János lett, a munkáspártok egy-egy alpolgármesteri tisztséget kaptak. Az új városvezetés a Budapesti Nemzeti Bizottság irányításával, a demokratikus pártok segítségével és — nem utolsósorban — a budapesti lakosság áldozatos munkájával megindította a közigazgatást. Mivel a hidak elpusztultak, Budán az összeköttetés hiánya miatt egy ideig külön közigazgatási egységek működtek. Február—április hónapok során sikerült eltemetni az utcákon és köztereken heverő halottakat, elhárítani a fenyegető járványveszélyt, az éhínséget. A romeltakarítás és a helyreállítás eredményeképpen fokozatosan megindultak a közszolgáltatások, az utcai közlekedés. A szovjet hadsereg alakulatai által épített pontonhidak újra összekötötték a főváros két részét. A legnagyobb gondot jelentő élelmiszerhiány leküzdésére a Magyar Kommunista Párt az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal együtt országos gyűjtést szervezett, a szovjet 56
