Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)

Budapest a két világháború között (1919-1945)

Az autonómia védelme a központi államhatalommal szemben ilyen módon a politikai jogok védelmének szélesebb programjává fejlődött. E harcban elsősorban a szociáldemokraták és a liberális ellenzékiek jártak élen, de mivel a kormány omnipotenciája sértette a főváros többségi pártjának érdekeit is, ez bizonyos fokig támogatta az akciót (Alkotmányvédő Szövetség 1934-ben).

Budapest a második világháborúban

A 30-as évektől kezdve Európa-szerte általában politikai jobbratolódás következett be. Magyarországon ez a folyamat különösen az évtized második felétől vált fenyegetővé, és szorosan összekapcsolódott a második világháború időszakával.

A jobbratolódás tünete volt a nemzetiszocialista pártok előretörése. Ezek átmenetileg kihasználták a politikailag iskolázatlan tömegek szociális elégedetlenségét, s így Budapesten, többek között egyes fővárosi üzemekben (BSZKRT), viszonylag jelentős befolyásra tettek szert. Az 1939-es parlamenti választások után a nyilaskeresztes párt lett a legerősebb parlamenti ellenzéki párt, amely a náci példa követését sürgette, és a fehérterror időszakát is felülmúló antiszemita uszítást folytatott.

Az 1938-as év sok látványos, nagy parádéval megrendezett eseménye (a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus, az államalapító I. István ünneplése, a cserkész jamboree), s a háborús felkészülés következtében meginduló gazdasági konjunktúra nem feledtethette, hogy az utolsó békeév a háború nyitánya.

Bár a magyar uralkodó osztályok nem azonosították magukat a nyilas programmal, s a náci Németországgal szemben szerettek volna megőrizni valamiféle önállóságot, különállást, valójában gazdaságilag és politikailag is egyre inkább alárendelődtek Berlinnek.

1938—1939-ben a parlament több faji törvényt szavazott meg (1938 :XV. te., 1939 :IV. te.), amelyek a zsidónak nyilvánított állampolgárokat megfosztották állásuktól, munkájuktól, korlátozták vagy megvonták állampolgári és emberi jogaikat. 1940 elejétől sorozatosan elbocsátották, kegydíjazták a főváros és intézményei alkalmazásában állt zsidókat (munkásokat, tisztviselőket, tanárokat, ügyvédeket, bírákat stb.), 1941-ben és 1942-ben pedig Budapest autonóm testületéit is „zsidótlanították”. Közel 30 városatyától vonták meg mandátumát, s több mint 40 póttagot töröltek a törvényhatósági bizottságból. Ennek következtében elsősorban a baloldali ellenzék, főként a liberális polgárság pozíciója rendült meg.

1938 decemberében 410, jórészt ellenzéki, baloldali polgári lapot, munkásmozgalmi sajtóterméket tiltottak be.

A további jobbratolódás, a faji törvények, Magyarország hadba lépése a náci Németország oldalán (1941), az emigráció új és nagy hullámát indította meg. Ezzel nemzetközileg is kiemelkedő politikai, tudományos, művészeti személyiségek szakadtak ki a hazai életből. Ekkor hagyta el Magyarországot, tiltakozásul a fasizmus ellen, Bartók Béla is.

Bár 1941-ig Magyarországot, Budapestet gyakran nevezték a „béke szigetének”, az élet egészére a háború nyomta rá bélyegét.

1937. október 13-án éjjel már megrendezték a főváros első légoltalmi próbariadóját, 1938 októberében megkezdték az első nyilvános óvóhely építését a Baross téren.

Az üzemek túlnyomó többségét hadi vagy hadifontosságú üzemnek nyilvánították (a

53