Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Pest-Buda (1686-1849)
A Budán működő jezsuita és a pesti piarista középiskolák, valamint a század folyamán mindkét városban megalakult egyházi főiskolák és a — rövid életű — pesti jogi szakiskola kiváló tanárainak európai tudományos szintű előadásai távoli vidékekről is ide vonzották a tanulni vágyókat, mégpedig nemcsak a polgárság, de a nemesség köréből is. Az országos hatósugarú szellemi hatás lehetősége azonban csak akkor nyílt meg a főváros előtt, amikor 1777-ben Budára, majd 1783-ban Pestre költöztették a korábban Nagyszombatban működő egyetemet. Az egyetem Pestre helyezésének óriási jelentősége volt, mert a körülötte csoportosuló tudósoknak és általában a szellemi élet vezetőinek tevékenysége nem korlátozódott a város területére, hanem a forgalmas vásárokra és a közhivatalokba idesereglőkön keresztül kihatott szinte az egész országra. Buda és Pest rohamos fejlődése természetesen erősen befolyásolta a mai főváros alkotóelemeit, a környező településeket. Elsősorban a Budával csaknem összeépült Óbuda mezővárost kell megemlíteni. E település a török kiűzését követő évtizedekben a Zichy-család birtokában volt. A Zichyek építkezésének emlékét őrzi máig is fennálló kastélyuk, valamint az egykori trinitárius kolostor — ma Kiscelli Múzeum — épülete. A mezőváros 1767-ben a kincstár tulajdonába került, mint az Óbuda—visegrádi koronauradalom központja. Lakosságának nagy része ugyan őstermeléssel, főleg szőlőműveléssel kereste kenyerét, de kézműipara sem volt jelentéktelen. A XVIII. század végén néhány kisebb, rövid életű textilipari manufaktúra létesült, melyek közül a selyemgombolyító üzem, a Filatorium épülete ma is áll. Óbuda jelentőségét azonban a főváros történetében elsősorban az emelte ki, hogy a két városból évtizedekre kitiltott zsidóság itt telepedett le, méghozzá olyan nagy számban, hogy a mezővárosban 1788-tól külön közigazgatási egységként, külön elöljárósággal zsidó község működött. Az óbudai zsidóság kereskedelmi tevékenysége, mozgékonysága, jelentős tőkéje és nyugati kapcsolatai révén erőteljesen hozzájárult a pesti kereskedelem megizmosodásához. A fővárost környező többi település fejlődését a mezőgazdasági termények, az élelmiszerek táguló piaca lendítette előre. Fejlődésük megmutatkozik a falvak lakosságának számbeli növekedésében, a népesség vagyonosodásában és erőteljesebb vagyoni rétegeződésében, valamint öntudatának ébredésében, melynek a század közepén kirobbanó társadalmi harcokban is tanújelét adta. A fővárossá fejlődés útja A XVIII. század végére Buda és Pest mint az ország igazgatási és legjelentősebb kereskedelmi központja, s mint — együttes lélekszámát tekintve — legnépesebb települése, Magyarország legnagyobb városává emelkedett. Ahhoz azonban, hogy az ország irányító központjává, valóságos fővárosává váljék, vezető szerepet kellett kivívnia a politikai és szellemi életben is. E szerepkör kialakulása a legfontosabb tartalma az 1790-től 1848-ig terjedő korszak történetének; ezt készíti elő a XIX. század első évtizedeinek a korábbinál is nagyobb arányú és mélyebbre ható gazdasági fejlődése, társadalmi átalakulása. Gazdasági téren a város éltető ereje továbbra is a kereskedelem maradt. A napóleoni háborúk konjunktúrája óriási, de csak átmeneti fellendülést hozott. A rövid ideig tartó visszaesés után a közlekedés forradalmi változásai, elsősorban az 1830-as években meginduló gőzhajózás adott új lendületet a kereskedelemnek, hiszen az ország életében oly 72
