Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
XXXII. Kivonat a budapesti munkásság helyzetét vizsgáló bizottságnak a Budapesti Pártbizottság elé terjesztett jelentéséből 1958. július 29. A jelentést 111 üzemben, mintegy 31 000 munkással, munkásból lett értelmiségivel folytatott személyes és csoportos beszélgetés alapján állítottuk össze. Az MSZMP Politikai Bizottság 1958. február 4-i határozatának megfelelően, a tanulmányozás kiterjedt a munkásosztály politikai, gazdasági és kulturális helyzetére. Továbbá vizsgálta a munkások részvételét a vezetésben, a pártszervezetek munkáját a munkások között. A legfontosabb nagyüzemekben a Központi Bizottság, illetve a Budapesti Pártbizottság vezették ezt a munkát. A tanulmányozás során Budapesten kb. 1500 elvtársat vontak be a munkába. ... A munkásokkal folytatott beszélgetések Budapesten visszatükrözték a munkások gazdasági, szociális és kulturális helyzetében az elmúlt másfél év alatt bekövetkezett javulást. A munkások többsége kellően értékeli ezeket. Helyeslik a párt intézkedéseinek határozottságát, azok osztályjellegét és a vezetésnek azt a következetes vonását, hogy őszintén feltárja a való helyzetet a munkásság előtt, nem ígér olyat, amit nem tud valóra váltani. Általános helyesléssel találkozik, hogy a párt és a kormány vezetői egyszerű, emberi módon beszélnek a nép előtt, gyakran ellátogatnak az üzemekbe, falvakba és ott közvetlenül a dolgozókkal is beszélgetnek. A munkások a beszélgetés során elsősorban a gazdasági intézkedések oldaláról nézték a helyzetet. A párt és a kormány jó munkájának tudják be az infláció elkerülését, helyeslik a kölcsönjegyzés, a gyermektelenségi adó eltörlését, amely intézkedések a béremeléssel, nyereségrészesedés-visszatérítéssel együtt általános életszínvonal emelkedést eredményeznek. A politikai aktivitás szempontjából a következő csoportokat lehet megkülönböztetni a budapesti munkásság soraiban: A párt és a kormány intézkedései mellett aktívan kiállók elsősorban a párttagok, az idősebb szakmunkások, az üzemek törzsgárdáit képező munkások soraiból kerülnek ki. Rájuk lehet minden kérdésben, nemcsak a termelésben számítani. A politikailag aktív párttagok és régi munkások mellett széles réteget tesz ki a népi demokratikus rendszerrel, a párttal rokonszenvezők tábora. Ezeknek a munkásoknak egy része tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának. Különböző okokból most nem párttag, de támogatja — ha nem is kellő politikai aktivitással — a párt és a kormány politikáját. A munkások soraiban elég nagy réteget képviselnek a politikailag közömbösek vagy látszólag közömbösek, akiknek közeledése felénk, a proletárdiktatúra erőinek növekedésével párhuzamosan fokozódik. Ide tartoznak általában a mezőgazdaságból, kispolgárságból a munkásosztály soraiba került dolgozók, különösen azok, akik már több éve, mint ipari munkások tevékenykednek. A közömbösek közé kell számítani a volt MDP tagoknak azt a részét, akik az ellenforradalom idején kisebb-nagyobb szerepet vállaltak, és most nem kerülhettek be a pártba. A munkásasszonyok nagy többsége politikai kérdésekben — amellett, hogy híve a népi demokratikus rendszernek — aktivitást nem mutat. Nagy azoknak a munkásasszonyoknak és lányoknak a száma, akik az ellenforradalom előtt a pártban vagy valamelyik tömegszervezetben aktív tevékenységet fejtettek ki, most azonban visszavonultak és családjukon, egyéni dolgaikon túl egyéb kérdésekkel nem foglalkoznak. 120
