Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
kező intézkedés foglaltatik: „A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a költségvetést jóváhagyja, vagy indokolt esetben a költségvetés egyensúlyának megóvása mellett törvényes intézkedések által a székesfővárosra rótt kötelezettség teljesítésére szükséges kiadást a költségvetésbe fevéteti”. Ez a szakasz feleslegessé teszi az önkormányzatot. Ez az intézkedés az önkormányzat sírfelirata. A törvényjavaslat jelenlegi intézkedési helyére javasoljuk: a) A kormányhatósági felügyelet című fejezetnek mindazok az intézkedései törlendők, melyek az önkormányzat elveivel ellentétben állanak. A kormány felügyeleti és ellenőrzési jogának elismerése mellett szabatosan körülírandó a kormány hatásköre olymódon, hogy annak nem szabad súrolnia az önkormányzat szabadságát. Kifejezetten törlendő a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben gyakorolható ama jogosítványa, hogy a költségvetésbe fel nem vett kiadási tételt a költségvetésbe felvétetheti. ... A fővárosi törvényjavaslat nem szolgálja Budapest népének jogát. Ez a törvényjavaslat halálosan megsebzi az önkormányzat elvét, az önrendelkezés jogát és szabadságát, a jogegyenlőség elemi ismérveit, mértéktelenül felduzzasztja a kormány hatalmát, kiegyenlíthetetlen ellentétet támaszt jogok és kötelességek között, pártokra és személyekre szab törvényt, kicsinyes, visszataszító, elavult és átlátszó fogásokkal játssza ki a választópolgárság érdekét és akaratát. Budapest Főváros Levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1930. febr. 7. XX. A fővárosi ellenzék a gazdasági válságról és a városvezetésről (Részlet Peyer Károly bizottsági tag indítványából) 1931. október 2. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1931. évi szeptember 30-án tartott rendkívüli közgyűlésén megállapítja, hogy az a gazdasági válság, amely Magyarországon van, rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé az állam és a főváros gazdálkodásában. A gazdasági válság oka a világválságon kívül elsősorban abban a politikai és gazdasági rendszerben keresendő, ami Magyarországon 12 esztendő óta uralkodik. Ez a rendszer gúzsba kötötte az alkotmányos szabadságot és csak így vált lehetővé, hogy épen a sajtószabadság hiányában ez a parlamentarizmussal álcázott diktatúra kényre-kedvre kiszolgáltatta a dolgozó polgárok életét a kartellek kizsákmányoló hadának és hogy a Bethlenkormány tíz éves uralma alatt a parlament felhatalmazása nélkül száz és száz millió pengőre menő összeget használt fel olyan kiadásokra, amelyekre egyáltalában nem lett volna szükség. Csak így vált lehetővé, hogy a közvélemény tudomása nélkül olyan kiadások eszközöltettek az államháztartásban, amelyek költségeit a szegény, dolgozó néposztályoknak kell megfizetniük. E[nnek]z a pazarló és vétkesen bukott rendszerinek] politikája juttatta annyira az ügyeket, hogy most a főképpen kisfizetésű tisztviselők és alkalmazottak fizetését akarják redukálni. Ez a kormányzat tette lehetővé államnál és fővárosnál egyaránt a horribilis mammutjövedelmeket és ennek a rendszernek a fővárosi képviselői, a keresztény és egységes pártok politikája volt az, amely odáig juttatta a főváros háztartását, hogy itt is 104
