Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)

Dokumentumok

ményt már bevezették a vármegyei és városi törvényhatóságok szervezetébe, erre viszont azt feleljük, hogy a jogegyenlőség mindenütt csak egyforma lehet és a jogegyenlőség eszméjét az örökösség éppúgy sérti a fővárosban, mint a vidéken. De a javaslat még e körön belül újabb megkülönböztetést tesz főváros és vidék között. A közigazgatás rendezéséről szóló törvény kimondja, hogy örökös tagul a bizottsági tagoknak legfeljebb 5%-a választható. Ezzel szemben a fővárosi javaslat 32 örökös tagot állít be a törvényhatósági bizottságba, ami a vidék 5%-ával szemben annak több mint háromszorosát, 16%-ot jelenti. De nemcsak az örökös bizottsági tagok száma, hanem a választásoknak módja is azt a gyanút ébreszti, hogy ebben az esetben nem annyira közéleti érdemek jutalmazásáról lesz szó, mint inkább biztos kormánypárti töltelék megszervezéséről, a választópolgárság kizárásával. A javaslat arányos választási rendszeren épül fel. E módszer szerint választják a bizottsági tagokat. E szerint alakult a központi választmány, de még e javaslat szerint is a törvényhatósági tanácsot az arányos rendszer szerint választják. A közélet terén való önzetlen munkának érdemszerinti elismerése nem lehet egyes pártok privilégiuma. Minden párt keretében vannak érdemes, közbecsülésben álló, köztiszteletet élvező bizottsági tagok, kiket nem szabad kiközösíteni akkor, mikor az érdemeknek bármely címen való jutalmazását teszik szavazás tárgyává.

Javaslatunk: Ha a törvényhatósági bizottság az örökös tagság intézményét elfogadhatónak tartja, kimondja, hogy az örökös bizottsági tagok választása az arányos választási rendszer szerint történjék. A törvényjavaslatban erre vonatkozó szakasz fenti értelemben megváltoztatandó.

4. Az érdekképviseletek bizottsági tagsága tekintetében elvi álláspontunk az, hogy a választópolgárság válassza ki minden foglalkozási körből azokat, akiket jogainak és érdekeinek védelmére hivatottaknak tart. De ha már a javaslat ráhelyezkedett arra az álláspontra, hogy egyes érdekeltségi kategóriáknak külön képviseletet biztosít, semmiesetre sem helytálló az az eljárás, mely szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlése választja ezeket. A kereskedelem és ipar testületéi hivatottak elbírálni azt, hogy közülük foglalkozásbeli kiválósága kit képesít leginkább erre a tisztségre. Ugyanez vonatkozik a lateiner foglalkozásokra is.

Javaslatunk: Az érdekképviseletek képviselőit maguk az érdekeltségek választják. A törvényjavaslatban tervezett ellenkező értelmű rendelkezés törlendő és a törvényjavaslatban a választás módjára vonatkozó rendelkezések részletesen megállapítandók az érintett érdekképviseletek meghallgatása után.

5. A bizottsági ülések nyilvánosságának eddigi gyakorlatával szakít a javaslat akkor, amikor kimondja azt, hogy a bizottságok zárt ülésben tanácskoznak és határoznak. A zárt tárgyalás könnyűvé és biztossá teszi a korrupció útját, melynek leghalálosabb ellenszere a sajtónak nyilvánossága. .. .A bizottságok nyilvános tárgyalásából a közre csak haszon és eredmény származhatik, nincs értelme, célja és magyarázata annak, hogy miért akarják kizárni a sajtó nyilvánosságát. Ragaszkodunk a sajtónyilvánosságban megtestesített közérdek védelméhez és épen ezért leghatározottabban ellenzünk minden zárt tárgyalást.

Javasoljuk a törvényjavaslat jelenlegi rendelkezése helyett a következő szöveget:

Az állandó szakbizottságok nyilvános ülésben tanácskoznak és határoznak.

... 10. Az önkormányzati elv megsemmisítésének betetőzése a kormányhatósági felügyeletre vonatkozó rész, melynek a költségvetés felülvizsgálása című szakaszában követ-103