Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
ságát terheli. Ezt a kiegyenlíthetetlen ellentétet ki kell küszöbölni és ezen a téren olyan javaslatot kell szerkeszteni, mely a jogok és kötelességek összhangján alapulva az önkormányzati elvet, szabadságot és felelősséget összeegyezteti. Ebből az elvből természetszerűleg következik, hogy nem lehet másnak a számlájára jogot szerezni és így a tanügyi választások jelenlegi rendszerét is fenn kell tartani. A főtisztviselők életfogytig való választása inkább a kinevezési rendszer keretébe illeszkedik és jellemző adaléka ennek a minden elvet összevissza hányó, ötletszerű, kapkodó kodifikatórius munkának. ... 2. A törvényhatósági bizottság összetételében meg kell valósulnia annak az elvnek, mely szerint a teherviselő lakosság jogait és érdekeit egyedül és kizárólag azok képviseljék, kiket erre a tisztségre a nép alkotmányos módon megválasztott. A törvényhatósági bizottságnak ne lehessen senki, semmiféle címen tagja, ki nem a választó polgárságtól kapta megbízatását. Nem szabad a többséget kisebbséggé degradálni és a kisebbséget többséggé felemelni kiválasztott kerületeknek adományozott plurális választói joggal. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. törvénycikk egyszerűen és világosan azt tartalmazza, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok száma a törvényhatóság lakosainak számához igazodik akként, hogy vármegyében mintegy hétszázötven, törvényhatósági jogú városban mintegy ötszáz lakosra esik egy-egy törvényhatósági bizottsági tag. Számuk vármegyében százötvennél kevesebb és négyszázötvennél több, törvényhatósági jogú városban százhúsznál kevesebb és száznyolcvannál több nem lehet. ... Milyen megalázása az Budapest főváros választó polgárságának, hogy ugyanakkor, amikor a legnagyobb vidéki város választ 144 bizottsági tagot, ugyanakkor a legnagyobb budapesti kerület, az Erzsébetváros, mint önálló közigazgatási kerület, választ tíz bizottsági tagot és a Kőbányával kapcsolatos új közigazgatási kerületből még ötöt, azaz összesen tizenöt bizottsági tagot. A javaslat szerint tervezett tizennégy közigazgatási kerületből alakított tizennégy választókerület, mely egyformán választ tíz-tíz bizottsági tagot, különböző területeknek jogegyenlőségét, a területi jogegyenlőséget teszi az egyedül igazságos és logikus politikai jogegyenlőség helyére. Mi azt óhajtjuk, hogy a törvénybeiktatott általános egyenlő, titkos választójogot ilyen aránytalan kicirkalmazásokkal lerontani ne lehessen. Ha a választókerületeket akár a huszonkét országgyűlési választókerület szerint alakítjuk meg, akár pedig közigazgatási kerületek szerint, az elv csak a jogegyenlőség, az igazság és az arányosság lehet. A javaslat jelenlegi beosztása helyett ajánljuk a következő intézkedést: A törvényhatósági bizottsági tagokat és póttagokat az országgyűlési választó- vagy közigazgatási kerületek szerint választják. Minden választókerület annyi bizottsági tagot és póttagot választ, amennyi a főváros összes választói közül a választókerület választói számának aránya szerint a választókerületre esik. 3. A törvényjavaslat az örökös tagok intézményét is beiktatja a törvényhatósági bizottsági tagok sorába. Ez az intézmény teljes ellentétben van a választási elvvel, mely időhatárhoz köti a megbízatást. Az önkormányzat keretében nem lehet örök bizalom. Az élet sok elszomorító példát mutat arra, hogy olyanok, kik a nép kegyéből és bizalmából emelkedtek magasra, egyéni, önző magánérdekből visszaéltek a helyzettel. A választópolgárság adja a megbízatást és ő jogosult arra, hogy azt visszavegye, ne újítsa meg. Mi tehát a választói jog és a jogegyenlőség szempontjából kifogásoljuk az örökös tagok intézményét. Ha ezzel szemben a kormányhatalom azt válaszolja, hogy ezt az intéz-102
