Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
XIX. Az ellenzék az új fővárosi törvény ellen (Részlet a főváros közgyűlésének jegyzőkönyvéből) 1930. február 7. ... Dr. Bródy Ernő bizottsági tag a következő felirati javaslatot terjeszti elő: Mélyen tisztelt Képviselőház! ... A jelenleg tárgyalás alatt levő fővárosi törvényjavaslat előkészítésénél sajnosán nélkülözzük azt a körültekintést, amelyet ez a tárgy megérdemelt volna. Fájdalmasan érint bennünket az a tény, hogy a kormány nem adott módot és alkalmat arra, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága kellő időben tehette volna meg észrevételeit a jövő sorsára oly döntő befolyású törvényjavaslat rendelkezéseivel kapcsolatban. Rajtunk kívül álló körülmény idézte elő azt a helyzetet, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak a képviselőházban folyó tárgyalása alatt járulunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz bírálatunkkal, kifogásainkkal és javaslatainkkal, melyeknek végső konklúziója nem lehet más, mint az a kérelem, hogy: a képviselőház vegye le a napirendről a fővárosi törvényjavaslatot és utasítsa a kormányt, hogy az alább kifejtettek értelmében dolgozzon ki új törvényjavaslatot. Nem lehet hivatásunk és feladatunk, hogy a képviselőház tárgyalásaival párhuzamosan mi új törvényjavaslatot terjesszünk elő, mely szakaszokba szedve tárja fel az anyagot. Mi ebben a feliratunkban csak körvonalazzuk az irányeszméket és alapelveket, amelyeket megvalósítandóknak tartunk. 1. Mindenekelőtt az önkormányzat elvét és szabadságát óhajtjuk kialakult tisztaságában fenntartani. Az önkormányzat elemi tétele és lényege, hogy jogait és kötelességeit választott tisztviselői által gyakorolja. A kormányhatalomnak felügyeleti és ellenőrző hatásköre csak ott és annyiban van, ahol és amennyiben azt a törvények és törvényerejű rendeletek végrehajtásának, a köz- és gazdasági igazgatásnak országos érdeke követeli. Ezen a határon kívül esik az omnipotenciális hatáskör, mellyel a törvényjavaslat a főpolgármestert felruházza. Szerintünk a főpolgármesteri állásra egyáltalában nincs szükség, miután a kormány helyben lévén, szakközegei útján minden közvetítés nélkül el tudja látni azt az ellenőrző és felügyeleti hatáskört, mely az önkormányzat elvének tiszteletbentartása mellett a kormányra hárul. A közgyűlés elnöki tisztét betöltheti az autonómia választott első tisztviselője, vagy a bizottsági tagok sorából választott elnök, ki leginkább képesített és hivatott ennek az állásnak a betöltésére. Mindezek a gondolatok már az 1872-i törvény tárgyalásánál felmerültek és azóta az egész világon megtették hódító kőrútjukat. A javaslat ellenben még a jelenlegi törvénnyel szemben is súlyos visszaesést mutat, mert egészen példátlan és páratlan főpolgármesteri beavatkozást rendszeresít az autonómiának úgy szellemi, mint gazdasági ügyvitelében és végrehajtásában. A javaslat ezen a ponton sokkal hátrányosabb helyzetbe hozza a fővárost, mint a vármegyei és a városi törvényhatóságokat, melyekben a végrehajtó hatalom közegének, a főispánnak sokkal kisebb hatáskörét iktatták törvénybe. A főpolgármester kinevezési joga illuzóriussá teszi az önkormányzat működését, amelytől elveszi a jogot, de meghagyja a felelősséget. A javaslatnak az az intézkedése, mely szerint az oktató- és nevelőszemélyzet létszámába a polgármester csak azt nevezheti ki, akinek alkalmaztatásához a főpolgármester előzetesen hozzájárult — drasztikus nyerseséggel tükrözi vissza azt az állapotot, amelyben minden jog a kormányzati hatalmat illeti meg, ellenben minden kötelesség a főváros lakos101
