Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Közművelődés
sekre adott válaszok bizonyítják, hogy a múzeumban eredeti, korhű környezetben tartott óra nagyobb élményt nyújtott a tanulóknak, de a diaképek is felketették érdeklődésüket, velük kicsit megismerkedtek a régészeti munkával, s topográfiai ismereteiket is bővítette. Az óra után 15 tanuló jött el a múzeumba, hogy eredetiben nézhesse, meg azokat a tárgyakat, melyeket csak diaképeken látott. Szép órát láttam az egyik gimnáziumi osztályban is. Az óra tárgya „A magyar középkor tárgyi emlékei” volt, ahol a tanár a magyar középkor reprezentatív tárgyait mutatta be diaképeken, párhuzamba állítva más országok hasonló tárgyaival, emlékeivel, majd csoportfoglalkozás keretében a múzeum eredeti középkori tárgyait határozták meg a tanulók, tényeket, következtetéseket absztraháltak, s következtettek funkcióikra, meghatározták anyagukat. Volt olyan óra szakközépiskolás tanulóknak, akik a tantermi foglalkozás előtt irányítolapokat kaptak. A hangsúly itt a megfigyelésen volt, amely logikai összefüggésben volt a tanulók eddigi ismereteivel, és amely az alkotás, a fölfedezés örömét is magába hordta. Ezek a jegyzet-lapok nem csupán az adatgyűjtés célját szolgálták, hanem a tananyagon és a kiállítási anyagon kívüli ismereteket is közöltek, s szigorú gondolatmenetúkkel előkészítették a tantermi órát. Az ilyen komplex órákon a tanár szerepe a meghatározó. Tehát valóban az útkeresés stádiumában vagyunk, amikor keressük a legjobb módszereket a történelemtanítás minél hatékonyabb formáinak kialakítására. Annyi biztos, hogy ezek a feladatlapok, jegyzetlapok elősegítik a tanulókban a forrásokban és ismeretekben való jártasság kialakulását, az eredeti régészeti tárgyak, dokumentumok kézbeadása pedig kitörölhetetlen emlékeket hagynak bennük. Most pedig a közel egy éves szakköri tevékenység tapasztalatait kísérlem meg összefoglalni. Az 1976/77-es tanév 11. félévében szerveződött múzeumi általános iskolai szakkör célja az ismeretekkel az önnevelés, önképzés készségeinek és képességének, a tudat formálásának alapozása volt. A szakkör célul tűzte ki a főváros múltjának megismerését a török uralomig, előadások, helytörténeti müvek tanulmányozása, történelmi séták és kiállításaink megtekintése útján. A szakkör létszáma 20 fő volt. Tagjainak zöme jó tanulmányi eredményt ért el az adott tárgyban. A szakköri foglalkozás eredményessége nagymértékben függ a megvalósítás módjától, módszereitől is. Bár a szakkörök, köztük a történelmi, helytörténeti szakkörök még ma sem rendelkeznek olyan módszertani szakirodalommal, mint az egyes tanórák, így miután ez volt az első állandó múzeumi szakkörünk, mi is kerestük a legmegfelelőbb formákat, több kevesebb eredménnyel. Az elsé félév tapasztalatait összegezve elmondhatjuk, hogy a szakszerű, pedagógiailag kidolgozott tárlatvezetés és szakóra módszereitől elmaradt a szakkör módszertana, de a munka során formálódott a szakkörnek megfelelő munkaforma. Legjobban azok a foglalkozások sikerültek, amelyek össze lettek kapcsolva egyéni és csoportfeladatokkal. A szakkörben a tanulók egyenlő lehetőségekkel egyéni variánsaik szerint, differenciáltan éltek. Tanév végén tudásukról, a szerzett ismeretekről vetélkedőn adtak szamot. Az 1977/78-as tanévben már az előző félév pozitív és negatív tapasztalatainak birtokában állítottuk össze programunkat, folytatva a főváros történetének megismerését, változtatva a szakköri foglalkozás módszerein, több csoportmunkát, játékos vetélkedőt, feladatlapos megoldást iktattunk be, törekedve a komplexitásra is. 92
