Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Gyüjteményeink
Bácskai Vera: A Budapesti Történeti Múzeum történeti fényképgyűjteménye A Budapesti Történeti Múzeum fényképgyűjteménye közismerten gazdag és értékes vizuális forrásanyagot tartalmaz a főváros történetéről. A gyűjtemény alapját még a múzeum egyik szervezője és megalapozója Kuzsinszky Bálint vetette meg, aki igen hamar felismerte a tárgyat „a lehető leghívebben rögzítő” fényképek forrásértékét, s ennek megfelelően működése kezdetétől a kor legjobb fényképészeitől (Weinwurm, Klösz, Erdélyi, Müllner) rendszeresen vásárolt, illetve csináltatott felvételeket. Munkája eredményeképp ma is az 1880-ig terjedő korszakra vonatkozó fényképanyag a gyűjtemény legértékesebb része. A fényképgyűjtemény fejlesztése az 1920-as évek után nem folyt ilyen tervszerűen: a múzeum fotósai főleg képzőművészeti tárgyú felvételeket készítettek, а-beszerzés a vételi kínálattól függően esetleges és véletlenszerű volt. Tervszerű fényképeztetésre többnyire csak kampányszerűen került sor, ami még inkább növelte az aránytalanságot egyrészt a topográfiai jellegű és az eseménytörténeti-életmódtörténeti (életkép)fényképanyag között, másrészt a topográfiai sorozaton belül a belső és külső kerületeket ábrázoló fényképek gazdagsága között. A gyűjtemény jelenleg mintegy 45000 negatívból és körülbelül 30—45 ezer másolatból áll. A negatívoknak mintegy harmada leltári tárgyfotó illetve képzőművészeti alkotásokról készült felvétel; a történeti és tárgyfotók szétválasztása és külön leltározása csak 1978-tól indult meg; a két gyűjtemény teljes szétválasztására csak a következő években kerülhet sor. A negatívok méret szerinti csoportosításban, méretcsoportonként sorszámok rendjében vannak elhelyezve. A másolatok tárgyi rendben rendezettek: a topográfiai sorozat kerületenként, utcanevek betűrendjében, illetve bizonyos kiemelt tárgyi csoportokat alkotva (pl. hidak,fürdők, ipar, kereskedelem, közlekedés); az esemény- és életképsorozat (az előbbi tárgyi alcsoportokra bontva) kronologikus sorrendben van elhelyezve. Az utóbbi évtizedben a tervszerű gyűjtést és fényképezést, a gyűjtemény rendezettségi szintjének emelését és korszerű dokumentációjának kialakítását erősen hátráltatta a korlátozott személyi állományhoz és tárgyi adottságokhoz képest nagyfokú belső múzeumi és külső kutatói igénybevétel. A legértékesebb képek ismétlődő filmes—televíziós és sajtóbeli felhasználása az anyag károsodását és kiállítási értékeinek devalválódását idézte elő, hiszen — a műtárgyaktól eltérően — a sajtóban vagy tömegkommunikációs eszközökben közölt kép egyenértékű a kiállításon szereplő fényképpel. Az utóbbi évtizedekben — a többi múzeum fényképgyűjteményéhez hasonlóan — a Budapesti Történeti Múzeum fényképgyűjteménye is másodlagos, inkább múzeumi belső dokumentációs, mint történeti forrásértékűnek ítélt része volt a múzeumi gyűjteménynek. Értékének fel nem ismerését tükrözi az a tény is, hogy a múzeumi gyakorlat ma is a segédgyűjtemények közé sorolja , s nem tesz különbséget a nyilvántartást illetve a biztonságot szolgáló leltári tárgy—fotók, az ásatási dokumentáció és a múzeumon kívüli világot tükröző fényképgyűjtemények között. Csak az utóbbi években, a történeti múzeológia fellendülése során indult meg — korántsem mindenütt — az u.n. adattári és a történeti fényképanyag szétválasztása, s ennek kapcsán a történeti fényképgyűjteményeknek a segédgyűjtemények kategóriájából való kiemelése és a többi gyűjte86
