Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Gyüjteményeink
ménnyel egy rangba helyezése. A fényképanyag forrásértékének felismerése és elismerése a gyűjteményi profil felülvizsgálatát és újrameghatározását, a fényképeknek az eddiginél sokoldalúbb felhasználását, s e sokoldalú felhasználásnak megfelelő dokumentálási,feltárási módszereinek kialakítását igénylik. Az ebből következő feladatok meghatározásánál abból indultunk ki, hogy a fényképgyűjteménynek — mint minden múzeumi történeti gyűjteménynek - kettős rendeltetése van: a történeti eseményeknek, a gazdasági—társadalmi folyamatoknak, az emberek életmódjának dokumentálása és szemléltető bemutatása. A gyűjtésnél teljességre törekedni egy gyűjteménynél sem lehet: a cél az, hogy a város újkori történetét, életét tükröző tárgyakból és képekből a fejlődést, a különböző társadalmi osztályok és rétegek változó életmódját a legpregnánsabban jellemzőket gyűjtsük. A tárgyi gyűjtés mennyiségének a régebbi korokra vonatkozóan a kínálat csökkenő mennyisége is határt szab, a szelektálásra késztet a közelmúlt és a jelenkor emlékeinek és dokumentumainak gyűjtésénél a helyhiány is. A fényképek gyűjtésénél a helyhiány, bár nem lebecsülendő, de kevésbé korlátozó tényező; a gyűjtemény bővítése — mintegy fél évszázadra visszamenően, de különösen a közelmúltra és jelenre vonatkozóan, akár vásárlás, akár fényképezés vagy fényképeztetés útján történik, a viszonylag csekély költségkihatás folytán is szinte korlátlan. A túlzott bőség azonban visszájára fordulhat: tematikai aránytalanságot okozhat, a lényegtelen elnyomja a lényegest, a nagy mennyiség lehetetlenné teszi az áttekintést, a feltárást, a legjellegzetesebb, legmegfelelőbb képek kiválasztását. Ahhoz, hogy a gyűjtemény a feltárhatóság és célszerű kezelhezőség keretei között tudjon eleget tenni a valóban mélyreható és lényegretörő dokumentáció követelményeinek, a gyűjtési profil kialakításánál a következő szempontokból indultunk ki. a) A gyűjtés tematikája természetesen csak a város politikai és gazdaságtörténetének, társadalmi struktúrájának, az urbanizációs folyamat koronként változó jelenségeinek és főleg mai jelenségeinek és előttünk álló megoldandó feladatainak mélyreható ismeretében alakítható ki, hiszen csak így határolható el a fejlődés, vagy a korszak tartalmát pregnánsan kifejező ábrázolás a jellegtelentől, felszínestől. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az urbanizációs folyamatokat — még ha jelentőségük koronként változó is — történetileg kísérjük végig, változásaikat is bemutathassuk, azaz, hogy bizonyos témacsoportok lehetőleg minden korszak fényképanyagában szerepeljenek. b) A fénykép - a város életének komplex forrása: az ábrázolt tárgyat, jelenséget a maga környezetében „működésében” képes bemutatni, azaz főtémája mellett számos fontos — néha a főtémánál is fontosabb - mozzanatot ábrázol. Éppen ezért a fényképanyag funkciója is más, mint a tárgyi anyag nagy részének, amely sokszor csak szimbolikus jelölése bizonyos eseményeknek, folyamatoknak vagy helyzeteknek, olyanoknak, amelyeket a fényképek közvetlenül is képesek bemutatni. Itt nem csak eseményekre gondolunk, hiszen utcát különböző korszakokban ábrázoló képek egymásmellé helyezésével nem csak az építészeti stílus, a beépítettség, a lakhatási viszonyok változása mutatható be, hanem, jó válogatás esetén egyidejűleg a forgalomban, a közvilágításban, a kereskedelmi hálózatban, a városrész lakosságának összetételében, divatjában végbement változás, azaz a város életében végbement fejlődés is érzékelhető. Éppen ezért nehezen lehet egyetérteni azzal a szemlélettel, amely lehetőleg csökkentendő mennyiségű kiegészítő vagy töltelékanyagnak tekinti a fényképet, s azt, a háromdimenziós tárgyhoz képest jóval alacsonyabb értékű 87
